Szükséges, hogy a presbiter férfi legyen

„Krisztus férfiakat hív el, és állít be a presbiteri szolgálatba, de nem akármilyen férfit hív el az Úr! Szükséges, hogy a presbiter férfi legyen, de ugyanúgy szükséges az érett keresztyén jellem sok más vonása is, amelyeket az apostol gondosan fel is sorolt.”

 

„Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú.”

 

Az egyházában minden hatalom Jézus Krisztusé, és e hatalom gyakorlásának módját is az ő akarata határozza meg. Mi, az egyház tagjai Megváltónk és Urunk iránti hálás szeretetünket azzal juttatjuk kifejezésre, hogy Krisztus, és az ő apostolai tudományát akarjuk követni. Nem az a kérdésünk, hogy mi korszerű, mi felel meg a társadalom és a kultúra pillanatnyi elvárásainak. Minket az érdekel, hogy Jézus Krisztus, az egyház Ura milyen tisztségek által gyakorolja üdvözítő hatalmát, és e tisztségeket ő hogyan kívánja betölteni. Különösen fontos tisztáznunk ezt az alapvetést, amikor az egyházban a hatalom gyakorlására bevezetett tisztségekről, és azok betöltéséről gondolkodunk. E gondolkodásban a szó legszorosabb értelmében a Biblia és Gyülekezet kapcsolata kristályosodik előttünk.

Krisztus a Szentírásban azt jelentette ki, hogy mennyei uralmát a presbiteri (1Tim 3,1-7), a tanítói és a diakónusi tisztségen keresztül gyakorolja a helyi egyházakban. A presbiteri tisztségről mennyei Urunk azt rendelte, hogy a presbiter legyen férfi. Érthetetlen, hogy ilyen egyértelmű bibliai igazságot hogyan hagyhat figyelmen kívül oly sok helyi egyház. Miért gondolnánk rendben valónak, ha a helyi egyházakban ilyen nyilvánvaló módon lépünk át Krisztus apostolainak tanításán? Ebben a helyzetben is igaz Krisztus szava: „Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?” (Jn 3,12) Ha ilyen kézenfekvő, földi dologban nem követjük Krisztus tudományát, hogyan követjük majd mennyei parancsait? Ha egy külsőleg is látható területen nyíltan engedetlen egy helyi egyház, hogyan tudna engedelmeskedni lelki területen?

Kedves olvasó, bizonyára nem ismeretlenek az ilyenkor felhozott érvek és kifogások. Sorjáznak a pragmatikus, pszichikus, vagy szociológiai érvek, és gyakran bibliai textusokat is szembe szoktunk állítani Urunk világos akaratával. A kérdés az, hogy ezt a vitát a Szentírásból vett, vagy más természetű érvek alapján akarjuk-e eldönteni? Krisztus akaratát vajon a Szentírásból, vagy a korszellemből fogjuk-e megérteni?

A modern teológia is céltáblára tűzte Krisztus apostolainak tanítását, és Pál apostol korának kultúrájából vezette le annak eredetét. Eszerint a férfiak szolgálata a presbiteri tisztségben nem Isten akarata, hanem az ókor férfi­központú társadalmának lenyomata, amelyet más kultúrában, különösen a feminizmus által áthatott huszadik-huszonegyedik században figyelmen kívül lehet hagyni. Ezt az érvelést Pál apostol sorai cáfolják meg. „A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.” (1Tim 2,12–13) A 12. vers a tanítói hatalom gyakorlásáról szól Krisztus helyi egyházaiban. A 13. vers indoklás. Miért a férfiak gyakorolják a hatalmat Krisztus egyházában? Azért, mert Pál korában ez illeszkedett a kulturális normákhoz? Nem, az apostol Isten teremtő munkájával indokolja tanítását. Azt hangsúlyozza, hogy a férfi és a nő feladatában a teremtésből, azaz Isten akaratából fakad különbség. Isten megteremtette Ádámot, és felelőssé tette az Éden felett. Azután megteremtette Évát, mint segítőtársat. A férfi és a nő feladatának és felelősségének különbsége tehát nem Pál korának kulturális adottságaiból, hanem Isten teremtési akaratából vezethető le. Ugyanezen isteni akarat jelöli ki az egyházi tisztségek betöltésének rendjét, ezért a presbiterek, az egyház elöljárói, hatalmat gyakorló vezetői férfiak, és nem nők.

Miközben a Szentírás alapján ki kell mondanunk, hogy a presbiter férfi, ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy nem ez a presbiteri tisztség betöltésének egyetlen szempontja. Krisztus férfiakat hív el, és állít be a presbiteri szolgálatba, de nem akármilyen férfit hív el az Úr! Szükséges, hogy a presbiter férfi legyen, de ugyanúgy szükséges az érett keresztyén jellem sok más vonása is, amelyeket az apostol gondosan fel is sorolt.

Amikor kimondjuk, hogy Krisztus férfiakat hív el a presbiteri szolgálatra,

–          ebből nem következik, hogy nők nem szolgálhatnak Istennek. Az evangéliumok és Pál, Krisztus apostola több olyan nőt is megneveznek, akik Krisztus szolgálatában állottak (pl. Evódia és Sintikhe, Filippi 4,2). Hová is jutna egy mai helyi egyház a Krisztusnak odaadó szívvel szolgáló nők nélkül?

–          az sem következik, hogy nők, semmilyen módon nem taníthatnak férfiakat lelki igazságokra. Ennek példája Priszcilla, Akvilla felesége, aki férjével együtt Apollósnak szolgálva „nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát” (ApCsel 18,26).

–          azt sem jelenti, hogy nők egyáltalán nem szólalhatnak meg az egyház istentiszteletén. Az 1Kor 11,5 szerint asszonyok imádkoztak és prófétáltak az istentiszteleten, és ezt Krisztus apostola nem ítélte el.

Mindezek azonban nem érintették a Krisztus helyi egyházaiban a hatalom gyakorlásának presbiteri tisztét. Sem Evódia, sem Sintikhe, sem Priszcilla nem töltötték be Krisztus uralkodásának tisztét, sem a helyi egyház pásztorai, sem presbiterei nem voltak. Ezt a tisztet Krisztus akarata szerint ma is csak keresztyén jellemű férfiak viselhetik. Így is élt Krisztus egyháza, sok-sok évszázadon át, amíg az újabb idők modern kultúrája meg nem rontott minket. A nők ordinációjának bibliai kritikáját nagyszerű, kiadásra méltó tanulmányban dolgozta ki Dr. Sípos István.

Olyan korban élünk, amikor a Szentírás evidenciáit elhagyjuk. Igaz ez a presbiteri tisztség betöltésére is. Sok helyi egyházban már most is nőket esketünk fel presbiteri szolgálatra, vagy állítunk a szószékre. Olyan korban élünk, amikor ezt az elhibázott irányt szóvá, és a dolgainkat az Úr akarata szerint helyre tenni, megütköző felhördülést és hatalmas ellenállást vált ki. A legtöbben ezért nem szólunk, hogy ne fájjon a fejünk.

Mások, a Szentíráshoz ragaszkodó egy­házak tagjai, a Krisztus apostolának útmutatásától való elhajlást a helyi egyház hitehagyása egyik félreismerhetetlen jeleként értékelik. Ahol nem kiforrott jellemű keresztyén férfiak töltik be Krisztus uralomgyakorlásának tisztségét, ott a keresztyén hit más igazságait is el fogják hagyni, míg végül alig lehet ráismerni Krisztus szent és apostoli anyaszentegyházára. Ha nem is kergetünk illúziókat, de meg kell jegyeznünk, hogy éppen a presbiterek választásában tehetünk egy lépést, hogy visszatérjünk Krisztus rendeléséhez, és olyan férfiakat bízzunk meg a presbiteri szolgálattal, akiket Krisztus ajánl nekünk. Buzdítson erre Sámuel próféta komolyságában is szép ószövetségi intése: „Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sám 15,22)

*

Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)

Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.

Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!

Sorozatunk korábbi cikkei:

1. KI VEZETHETI AZ ÚR EGYHÁZÁT?
2. SZÜKSÉGES, HOGY A (PÜSPÖK) PRESBITER LEGYEN FEDDHETETLEN
3. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER EGYFELESÉGŰ LEGYEN
4. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER JÓZAN LEGYEN
5. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER TISZTESSÉGES LEGYEN
6. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER VENDÉGSZERETŐ LEGYEN
7. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER NE LEGYEN RÉSZEGES
8. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER CIVAKODÁST KERÜLŐ EMBER LEGYEN
9. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER TANÍTÁSRA ALKALMAS LEGYEN
10. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER NE LEGYEN PÉNZSÓVÁR
11. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER A MAGA HÁZA NÉPÉT JÓL VEZESSE
12. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER NE ÚJONNAN MEGTÉRT EMBER LEGYEN
13. SZÜKSÉGES, HOGY A KÍVÜLÁLLÓKNAK IS JÓ VÉLEMÉNYÜK LEGYEN RÓLA