Szükséges, hogy a presbiter a maga háza népét jól vezesse

„A keresztyén vezető akár családot, akár gyülekezetet vezet, szükséges, hogy maga is vezetett ember legyen, máskülönben honnan is tudná, merre van a helyes út. Ez nem valósulhat meg másként, mint az Úr akaratának mindennapos, állhatatos, elszánt keresésével.”

 

„Szükséges, hogy a presbiter a maga háza népét jól vezesse, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben nevelje.” (1Tim 3,4 alapján)

 

Ha valaki presbiteri szolgálatra készül, vezetői feladatokat vállal. Márpedig, ha valahol vezetői feladatra keresnek jelöltet, el szokták várni, hogy referenciával rendelkezzen. Hol töltött be korábban vezetői tisztséget és milyen eredménnyel? Pontosan ezt teszi a címben szereplő igében Pál apostol is, és indoklást is ad hozzá: „Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?” A gyülekezet, Isten népe nagy családjának a vezetése felelősségteljes megbízatás, aminek előfeltétele, hogy valaki képes legyen egy sokkal kisebb létszámú közösséget, a saját családját jól vezetni.

Először időzzünk el a „vezetni” szónál. A görög szövegben itt szereplő szó a vezetésen kívül ilyen jelentésekkel bír még: elöl jár, felügyel, védő vagy gondviselő, támogatást nyújt, gondoz, figyelemmel kísér. Ezekből a jelentésekből is érződik, hogy ez a vezetés nem valamiféle despotikus uralomra utal. A megromlott világban a vezetés mindig összefonódik a hatalommal. A történelem folyamán az erősebb mindig uralkodott a gyengébb, az alárendelt fölött. A hatalom megszerzése és gyakorlása céllá vált. Ennek a szele a hétköznapi embert is elérheti: vágyik a presbiterségre, mert megtiszteltetés a lelkésszel együtt vonulni be a templomba, ülni a főhelyeken, élvezni a presbiteri gyűléseken, hogy befolyása van a dolgokra… Jézus azt mondja: „Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál” (Lk 22,26). „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20,28). Jézus egészen meghökkentő módon megcseréli a sorrendet, és a vezetőt a rábízottak szolgálatára rendeli. És nemcsak nekünk adta ezt parancsba, hanem földi útja során maga is a szolgáló vezető képét élte elénk: „aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,6–8). Jézus ezt a fajta vezetői attitűdöt várja tőlünk, akár családfőként, akár presbiterként bízza ránk az övéit.

Pál azt mondja, szükséges, hogy a presbiter a maga háza népét jól vezesse. Ma sokszor már azon elakadunk, szükséges-e, hogy egyáltalán vezesse. Pedig a Szentírás egyértelműen állást foglal amellett, hogy a család tagjainak Isten eltérő szerepeket szánt, így a férjet szolgáló vezetőnek, a feleséget segítőtársnak rendelte. Az efézusi levél 5. fejezetében így ír Pál a 23. versben: „a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak”. Ezt az igeverset sehogy sem lehet kikezdeni. Sem a sorrendet nem lehet felcserélni, sem egyenlőségjelet nem lehet kitenni a férj és a feleség közé, hiszen akkor ezt a vers második felével is meg kellene tenni! (Az egyház feje Krisztusnak?! Az egyház egyenlő Krisztussal?!)

Ha viszont így van, akkor a férfinak vállalnia kell a család vezetésével járó feladatokat és felelősséget! Hány feleség küszködik és roskadozik a család vezetésének súlya alatt, arra kényszerülve, hogy családfőként viselkedjen (az Isten Igéjével szembe menve), mert a férje nincs a helyén! És ugyanígy: a presbiternek vállalnia kell a gyülekezet vezetésével járó feladatokat és felelősséget! Hány gyülekezet szenved attól, hogy a férfiak nincsenek a helyükön!

Pál nemcsak azt mondja, hogy vezesse, hanem hogy jól vezesse a maga házát. Hogyan néz ez ki a házastárs vonatkozásában? Így: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte (…), a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat (…) »Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.«” (Ef 5 válogatott versei). A család „jó” vezetése tehát ott kezdődik, ha a férfiak önfeláldozó módon, gondoskodva, ragaszkodva, hűségesen szeretik a feleségüket. Presbiterként pedig a gyülekezetüket.

Emlékezzünk vissza, a „vezetni” szó görög eredetije jelenti azt is, hogy „elöl jár”. Szép és szemléletes kifejezése ez annak, hogy hogyan valósul meg a család helyes vezetése. A csatában sem az a jó hadvezér, aki azt mondja: „Előre!”, hanem aki azt kiáltja: „Utánam!”. Így egyrészt az első pofonnak is ő van kitéve. Másrészt vállalja annak a felelősségét, hogy ő mutatja az utat, merre kell menni. A jó vezető elöl jár, életével jó példát ad, követhető, bízni lehet benne. A keresztyén vezető akár családot, akár gyülekezetet vezet, szükséges, hogy maga is vezetett ember legyen, máskülönben honnan is tudná, merre van a helyes út. Ez nem valósulhat meg másként, mint az Úr akaratának mindennapos, állhatatos, elszánt keresésével.

Pál a gyermekek számára előírja az engedelmességet, a szülők számára pedig azt, hogy ennek érvényt szerezzenek. Megint csak nem zsarnoki módon, hanem az életük példáját adva eléjük úgy, hogy maguk is engedelmeskednek Krisztusnak. Annak a Krisztusnak, aki szintén „engedelmes volt mindhalálig”. Mind az Ó- mind az Újszövetség felhívja a figyelmet a fegyelmezés fontosságára. Azonban nem mindegy ennek a módja. Pál az Ef 6,4-ben arról beszél, hogy „ne ingereljétek gyermekeiteket”, vagyis ne legyetek velük szemben kemények, igazságtalanok, durvák, ne legyenek észszerűtlen vagy kegyetlen elvárásaitok, fegyelmezésetek ne erőfitoktatás legyen, mert ez gyermekeitekből kiöli a szeretetet és nem indítja őket az Úrnak való engedelmességre. Ehelyett az „Úr tanítása és intése szerint” kell őket nevelnünk.

Szemben azzal a népszerű felfogással, hogy a gyerekekkel való vesződés a nők dolga, Isten Igéje mind a tanítás (ld. pl. 5Móz 6,5), mind a nevelés (pl. Ef 6,4) tekintetében az apákat szólítja meg. Az apák feladata volt már az ószövetségi időkben is a törvény tanítása és a hitben való nevelés. Tehát nem az a feladatuk, hogy a család lelki életéből kivonulva erejüket kizárólag az anyagi szükségletek előteremtésére összpontosítsák, hanem hogy lelki vezetői, papjai, tanítói legyenek a családnak. Hasonlóan: praktikus, ha egy presbitériumban vannak ügyes mesteremberek, de a presbiteri szolgálatban nem ez az elsődleges feladatuk!

Ha a férfi a maga háza népét jól vezeti és megvalósul Isten rendje a családja életében, akkor lesz alkalmas arra, hogy a gyülekezete életében is az Isten szerint való rendet mozdítsa elő.

*

Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)

Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.

Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!

Sorozatunk korábbi cikkei:

1. KI VEZETHETI AZ ÚR EGYHÁZÁT?
2. SZÜKSÉGES, HOGY A (PÜSPÖK) PRESBITER LEGYEN FEDDHETETLEN
3. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER EGYFELESÉGŰ LEGYEN
4. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER JÓZAN LEGYEN
5. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER TISZTESSÉGES LEGYEN
6. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER VENDÉGSZERETŐ LEGYEN
7. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER NE LEGYEN RÉSZEGES
8. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER CIVAKODÁST KERÜLŐ EMBER LEGYEN
9. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER TANÍTÁSRA ALKALMAS LEGYEN
10. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER NE LEGYEN PÉNZSÓVÁR