Szükséges, hogy a presbiter ne legyen pénzsóvár

„A pénzkereset akkor válik pénzsóvársággá, ha az anyagi javak puszta megszerzése és halmozása válik céllá. Amikor az eszköz céllá változik. Erre mondja Jézus Krisztus, hogy »ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is« (Mt 6,21).”

 

Néhány pozitív példa

Amint ízlelgettem a címbeli kritériumot, elgondolkodtam, vajon hogyan magyaráznám meg valakinek, akit jelölni szeretnék presbiternek az őszi választáson, hogy mit értett (feltehetően) Pál apostol azon a követelményen, hogy a presbiter ne legyen pénzsóvár, és ennek megfelelően mitől kell majd tartózkodnia, ha megválasztják.

Fogalmazgattam a pénzsóvárság jellemzőit – később még vissza is térek rá –, és eközben egyre bizonyosabb lettem afelől, hogy mielőtt valamitől óvnék, inkább jó példákat sorakoztatnék fel, amelyek – ha tetszik – ellentétei a pénzsóvárságnak. Vagyis, ha ilyen vagy, az megóv a pénzsóvárság kísértésétől.

Ezek a példák kerültek elő emlékeim tárházából:

–          Egy férfi a közeli város református gyülekezetének gondnoka volt. Látta, hogy az egyházközség leánygyülekezetét képező faluban nincs a református híveknek temploma, ezért alkalmi helyeken – háznál, iskolában, kultúrházban – jönnek össze a hívek. Időt, pénzt nem sajnálva telket szerzett és építőanyagot, engedélyeket, majd vezette az építést, míglen áldással birtokba vehette a kis gyülekezet a templomát. Ezután is minden vasárnap, mielőtt az anyagyülekezetben részt vett volna az istentiszteleten, jelen volt ebben a kis templomban is a szertartáson, sőt legtöbb esetben a szolgáló lelkipásztort is saját kocsiján hozta-vitte. Felesége pedig hét közben foglalkozott a községbeli református gyerekekkel, s minden alkalomra szendvicset, süteményt is készített, hogy az éhség el ne terelje a gyermekek figyelmét.

–          Megint csak – gondolom – nem egyedi eset, hogy egy másik községben az új templom végre felépült, de harangra már nem maradt a pénzből. A lelkipásztor, hiszen ő is tagja a presbitériumnak, saját költségén készíttetett egy harangot, s a mai napig az hívja össze az úrnapján a gyülekezetet.

–          Egy másik gyülekezetben az egyik presbiter vállalta, hogy azzal segíti a lelkipásztorát a családlátogatásban, hogy minden hétre két-két családnál egyeztette a látogatás időpontját, majd autójával felvette a lelkészt, és elvitte a helyszínekre.

–          Ismertem olyan presbitert is, aki évtizedeken át bibliaórát vezetett a gyülekezetében, arra rendszeresen igével is készült, és a csoport tagjait számontartotta. Megint másik pedig hétről hétre gondoskodott arról saját költségén, hogy az Úr asztalán vasárnaponként friss virág legyen télen-nyáron egyaránt.

Nem folytatom a sort, de a kedves olvasó testvéreim emlékeik között is bizonyára hasonló példák ötlöttek fel. Közös jellemzőjük, hogy az adakozó nem csak idejét, pénzét, figyelmét szánta oda, de először szívét adta az Úrnak, és amit nála helyezett el az Úr, de másnak szánta, azt adta tovább jókedvvel.

 

Mi a pénzsóvárság?

Érdemes még ezek után megkérdezni, hogy milyen emberi tulajdonság a pénzsóvárság?!

Az eredeti görög kifejezés egy szóba sűríti a pénzsóvárság tagadó formáját: aphilarguros, azaz nem szereti az ezüstöt. A kifejezés nyilvánvalóan az ezüstpénzre utal, és az a- tagadást kifejező előtag nélkül ugyanebben a páli levélben (1Tim 6,10) úgy olvassuk, hogy „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (philarguria).

Többről van tehát itt szó – legalább is a bibliafordítóink így érezték –, mint arról, hogy szeretjük-e a pénzt (a valami utáni sóvárgás, szerelem sokkal több, mint annak a puszta szeretete).

Hát persze, hogy szeretjük a pénzt, ne is szépítsük! Hiszen szükségünk van rá a mindennapi létfenntartásunkhoz is.

A többletjövedelmeinket pedig a misszióra, illetve a diakóniára fordíthatjuk.

Gondoljunk csak a Gedeon Társa­ságra! 1898-ban két utazó egy Wisconsin állambeli szállodai szobában kapta Istentől azt a gondolatot, hogy minden szállodai szobába Bibliát helyezzen el. A mozgalom gyorsan terjedt, és 1903-ban megalakult a Nemzetközi Gedeon Társaság. Számos hívő vállalkozó adománya támogatja ma is azt a kiterjedt bibliaterjesztő szolgálatot, amelynek révén akár Magyarországon is több millió (!) Biblia kerülhetett szállodákba, kórházakba, iskolákba, sőt fegyintézetekbe is.

Nem arra utal tehát a kifejezés, hogy ha a szerény betevő falatunk megvan, akkor hagyjuk abba a munkát, mert vala­mi káros dolog a pénzkereset. Nem. Sőt, ellenkezőleg! Máshol Pál arra biztat, hogy „saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek” (Ef 4,28).

A pénzkereset akkor válik pénzsóvársággá, ha az anyagi javak puszta megszerzése és halmozása válik céllá. Amikor az eszköz céllá változik. Erre mondja Jézus Krisztus, hogy „ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,21). Szívünk pedig – a Biblia szóhasználatával – személyiségünk lényege, ami meghatározza minden döntésünket, cselekedetünket. Ha valaki a pénz szerelmese, sóvárog a pénz, a vagyon után, az nem tudja az Urat szeretni teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes erejéből (5Móz 6,5), mert más foglalja el a szívét.

 

A presbiteri szolgálat akadálya

S végül válaszoljunk a kérdésre, hogy miért akadálya ez a presbiteri szolgálatnak!

Azért, mert a presbiterek, mint elöljárók, mintaadók is. Péter apostol szavaival: „akik példaképei a nyájnak” (1Pt 5,3). Az önző, saját javai gyarapításával elfoglalt embernek sem ideje, sem figyelme nem marad a gyülekezeti szolgálatra, és nincs is benne az az indulat, hogy a közösségért áldozatot hozzon, sőt esetleg még a saját előnyére is igyekszik fordítani a gyülekezet javait. Mivel ezt a példát közvetíti a gyülekezet többi tagjának is, ez megrontja emberi kapcsolatait, és idővel az egész közösség szétesését eredményezi.

Amikor a tanítványok között – más okból ugyan – felütötte fejét az önzés, akkor így tanította őket az Úr: „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok” (Mt 20,26–27).

Presbiterségre olyan jelölteket keressünk a közösségben, akik már bizonyították az önzetlen szolgálatra való készségüket (és nem megválasztásuk után próbálnak majd leszokni a pénzsóvárságról)!

*

Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)

Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.

Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!

Sorozatunk korábbi cikkei:

1. KI VEZETHETI AZ ÚR EGYHÁZÁT?
2. SZÜKSÉGES, HOGY A (PÜSPÖK) PRESBITER LEGYEN FEDDHETETLEN
3. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER EGYFELESÉGŰ LEGYEN
4. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER JÓZAN LEGYEN
5. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER TISZTESSÉGES LEGYEN
6. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER VENDÉGSZERETŐ LEGYEN
7. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER NE LEGYEN RÉSZEGES
8. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER CIVAKODÁST KERÜLŐ EMBER LEGYEN
9. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER TANÍTÁSRA ALKALMAS LEGYEN