Szükséges, hogy a presbiter egyfeleségű legyen
„Nemcsak az Úr népének, az Egyháznak van szüksége példás életű lelki vezetőkre, hanem az elveszett világnak is.”
A feddhetetlen férfi presbiteri tisztségre kapott alkalmasságát több jelzővel írja le a Szentírás. Ezek közül az elsőt a házastársi kapcsolatra nézve így fogalmazza meg: „egyfeleségű férfiú”.
Az ókortól kezdődően egészen napjainkig többféle értelmezés látott napvilágot a μιᾶς γυναικὸς (miasz günaikosz – egyfeleségű) kifejezés magyarázatára. Az eltérések oka abban áll, hogy a szót döntően a házassági státuszra vonatkoztatva használják. Viszont, ha megvizsgáljuk a hasonló jelentésű, de a másik nem özvegyeire használt kifejezést az 1Tim 5,9-ben (egy férfi felesége volt, vagy egyférjű asszony volt), akkor kiderül, hogy ez a szóhasználat sokkal inkább a házasságban élő személy természetét, tulajdonságát akarja bemutatni. Ezt erősíti az is, hogy az itt használt szókapcsolat mindkét tagja határozott névelő nélkül szerepel.
Az egyfeleségű kifejezés tehát nem arra utal, hogy a presbiternek vagy felvigyázónak házasembernek kell lennie, hanem csupán feltételezi, hogy házas, ami az első század gyülekezeteiben is általános esetnek számított.
Hogy az Úr egyházának, gyülekezetének vezetője lehetett nőtlen férfi is, arra maga Pál apostol a legjobb példa, aki az egyedüllét kegyelmi ajándékát kapva (1Kor 7,7) szolgált Isten újszövetségi népe elöljárójaként. Péter apostol pedig a házasság kegyelmi ajándékában élve lehetett presbitertársa sok lelki vezetőnek (1Kor 9,5; 1Pt 5,1).
A kifejezés tehát döntően arra az alapelvre utal, miszerint Isten házassággal kapcsolatos valamennyi törvénye mérvadó és érvényes azokra nézve is, akik megsértik azokat – legyen szó akár többnejűségről, akár házastársi hűtlenségről –, valamint a házasság nélkül élőkre is vonatkozik.
Azt is fontos megjegyezni, hogy a hangsúly a pozitív példaadáson van. Ha a gyakorlati következtetéseknél szólni is kell a hívők e téren elkövetett bűnei és megélt kísértései miatt, ezzel az elmarasztaló hangnemmel is azt a példát kell erősíteni, amit Isten a házastársi hűségben adott.
A szeretetkapcsolatban elkövetett hűtlenség olyan bűn, amiről az egész Szentírás intő módon szól számos helyen. Sajnos a szexuális erkölcstelenségnek mindenfajta formája előfordult zsidók között is, nem csupán a pogányok között, sokszor nemcsak megtűrve, hanem társadalmilag elfogadottá, sőt szinte normává téve azt (2Móz 20,14; Róm 1,31-32; 1Tim 1,10).
A bűneset utáni világ minden istenellenes és a természetes emberi erkölccsel ellentétes trendjével szemben a Szentírás Istennek a házasságra nézve is érvényes rendjét hirdeti – a Biblia első két részében teremtési rendként, az utolsó két részében pedig az Új teremtés csodálatos valóságát bemutató egyik legszebb képként. A felsorolt részek között pedig a megváltás csodájában mutatja be a házasság, a házastársi hűség ajándékát.
A presbiternek ilyenformán a házastársi kapcsolatával is példává kell lennie mások előtt abban a hűségben, erkölcsi, szexuális tisztaságban, amit megél egyetlen szerelmes felesége iránt.
Élete így igazolja, hogy a bűneset utáni világban is lehet boldog házasságban élni Isten teremtési rendjét komolyan véve. Az ifjú házas még háborúba sem mehetett egy évig, mert az Úr népében neki az volt az elsődleges feladata, hogy „vidámítsa feleségét, akit elvett” (5Móz 24,5). Korinthusban is figyeltek arra, hogy a házastársak mindig elég időt töltsenek együtt. Lelki dolgok, feladatok indokolhatták a kivételes és csak rövid ideig tartó egyedül maradást (1Kor 7,5).
A férfi számára különösen nagy áldás, ha a feleségével együtt végezhet bizonyos feladatokat a gyülekezetben is. Az Úrhoz való hűség példái lehetnek így nemcsak a házastársi szeretetben, hanem a közös szolgálatban is. Sose felejtem el, amikor a templomudvaron láthattam kézen fogva sétálni egyik idős presbiterünket feleségével, aki korábban éveken át ellátta az egyházfi teendőket.
Ilyen példaképeket ismerve hiába jönnének olyan tévtanítók, akik a házasságot tiltják (1Tim 4,3). Az Igével felvértezve ma is sok házasságkötésnek örülhetnénk nemcsak a fiatalok, hanem a fiatalabb özvegyek között is (1Tim 5,14). Ugyanakkor példává lehet a megözvegyült presbiter, aki holtig hű maradt elhunyt társához. Lehet, hogy egyedül akar maradni (1Kor 7,26.38), de szabad arra is, hogy az Úrtól ismét hozzáillő társat kapjon ajándékba (1Kor 7,39) a házasságban.
A lelki vezető egyedüllétben is szolgálhat az Úrnak, idejével szabadabban rendelkezve, mint házasként. De az is biztos, hogy házasként különösen is példájává lehet annak a titoknak, hogy a házastársi hűségben Isten és a népe, az Úr és az Egyház szeretetkapcsolata is tükröződik (Ézs 54,5k.; Ef 5,21k.).
A krisztusi, áldozatos szeretetet megélő férj gyülekezeti vezetőként életével és szavaival is tanúbizonyságot tehet az Úr szabadító kegyelméről, megtartó hűségéről.
Ez buzdítást jelenthet az egyedülálló fiataloknak is arra, hogy tisztán, a szexuális életben önmegtartóztatással készüljenek a házasságra (Zsid 13,4). Szintén segítségül lehet a házastársi konfliktusokban megoldást, útmutatást kereső pároknak lelkigondozói tanácsokkal, igei útbaigazítással. A hűséggel megélt házasságból egyaránt bátorító példát nyerhetnek a fiatal vagy idős házaspárok.
Továbbá: nem csupán hívő testvérei számára, hanem a még hitben nem járók előtt is bizonyságtevő üzenettel bír az ilyen házasság. Mert a presbiter házasélete is lehet az Úr missziójának a része (Jn 13,34–35).
Nemcsak az Úr népének, az Egyháznak van szüksége példás életű lelki vezetőkre, hanem az elveszett világnak is.
S mivel a presbiterek is kegyelmet nyert, de naponta kegyelemre szoruló bűnös emberek, ők is elbukhatnak kísértésekben, szégyent hozhatnak az Úrra és szeretett népére – az „egyfeleségű” jelző esetében sajnos könnyen nyilvános vétekkel is. Az ilyesmit a világ óriási kárörömmel leplezi le, teszi közhírré, hacsak lehet minden médiafelületen, és használja fel a házasság és a szexuális tisztaság elleni bűneit igazoló érvként.
Az Úr népének viszont ez esetben is a Jézus Krisztus útmutatása szerinti egyházfegyelmet kell gyakorolnia, hogy a vétkező lelki vezető hívő élete, házassága és a közösség szentsége, lelki egysége helyreállhasson. És ha a lelki vezetői tisztségre így már nem is bizonyulhat alkalmasnak, sok más szolgálatot végezve élhet alázatosan lelki testvérei épülésére, kegyelmes Urának dicsőségére.
Az Egyháznak így megtisztult tagja és az Úrnak így megtisztult népe a világban ismét hitelesen tehet tanúbizonyságot Isten bűnösöket mentő, helyreállító, és mindörökre megtartó szeretetéről Jézus Krisztusban.
Az Úr hűséges követésében váljon a presbiterek igaz jellemzőjévé: egyfeleségű férfi!
*
Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)
Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.
Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!
Sorozatunk korábbi cikkei: