Szükséges, hogy a presbiter tisztességes legyen
„A tisztességes személy olyan valaki, akinek az élete nemcsak a gyülekezetben, hanem a kívülállók számára is egyöntetűen »szép«. Ennek titka az Istennel való élő kapcsolata.”
I. A nagy „Kozmetikus” „szépészeti” beavatkozása
A „tisztességes” szó (RÚF 1996; „tiszteletre méltó”: Új Károli 2011.; „illedelmes”: Károli 1908.) görög megfelelője a KOSZMIOSZ (a kozmoszból ered) nem sok helyen fordul elő a Bibliában. Az 1Tim 2,9-ben először az asszonyok külső megjelenését, majd viselkedését is szabályozza az istentiszteleten: „tisztességes öltözetben” jelenjenek meg, „szemérmetesen”. Ezzel ékesítsék magukat és ne hajkölteményekkel, ékszerekkel vagy drága ruhákkal, hanem „jó cselekedetekkel”. Ez már több mint a kinézet, lényük mélyére hatolva feltárja ennek forrását: „amint illik az istenfélelemben járó asszonyokhoz.”
Az 1Tim 3,2-ben a presbiterektől megkívánt „tisztességesnek lenni” kifejezés mögött szintén ez a szó áll. Náluk is alapelvárás, az istenfélelem. A bűneset miatti gyökeres romlottság következtében minden emberre a tisztességtelenség a jellemző, hajlandó minden gonoszra, és csak az újonnan született ember képes egyre inkább az Isten szerinti jóra (HKT. 8.+60. kérdés). Ezért egy lelki vezetőnél (presbiter: PRESBITEROS, elöljáró vagy felvigyázó: EPISCOPOS) elsődleges szempont, hogy „megtért” (1Tim 3,6) legyen, különben képtelen tisztességben járni, és a nyájat tisztességben járatni. Mert ő példányképe a nyájnak (TYPOS görög szó, 1Pt 5,3; Fil 3,17).
A tisztesség nem egy külső máz, hanem Isten beavatkozását jelzi, ami felett őrködni kell! Isten a gyermekeit ebben is a maga képére formálja (Róm 8,29). Nem mindegy, hogy milyen vezetőt követ a nyáj (1Kor 11,1; 1Kor 4,16)! A kapott isteni természet (1Pt 1,4) nyilvánul meg különböző cselekedetekben. Például fentebb, az asszonyoknál is ennek külső jele a „tisztességes”, „tiszta” (Tit 2,5: „szűzi”) viselkedés. Ez a „lelki kozmetika”, szépészet része, ahol Isten a nagy „Kozmetikus”, aki belül gyógyít, hogy látható legyen saját dicsőséges szépsége az övéin.
II. Ékesség a javából
A kozmetika szavunk is a kozmoszból ered (mivel a világegyetem és a világmindenség Isten keze nyomát hordozza, szépen elrendezett voltában csodálatos; gondoljunk a nyári csillagos égbolt lélegzetelállító látványára!), ezért díszt, ékszert, és ékességet jelent. Ugyanilyen ékessége a közösségnek (társadalomnak, gyülekezetnek), a törvényes, alkotmányos rend, vagy az ezen őrködő legfőbb vezető személy is (világi, egyházi), főleg, ha jellemző rá a kifejezésben rejlő becsületesség, tisztesség, fegyelem, így dicsőséget és tekintélyt is jelent egyben, nem véletlenül.
III. Az ilyen lelki vezető Isten és népe „ékessége”
A tisztességes személy olyan valaki, akinek az élete nemcsak a gyülekezetben, hanem a kívülállók számára is egyöntetűen „szép”. Ennek titka az Istennel való élő kapcsolata. Életének minden területe az Írás szerint rendezett. Életvitele „rend”-es (házasságában, családjában, gyermeknevelésében, gyülekezetében, munkahelyén, szomszédokkal stb.), a külső alkotmányos „rend”-et betartja, törvénytisztelő, „rend”-et tart a bibliai törvény tisztasága körül, azaz őrködik a tiszta bibliai (apostoli, reformátori) tanítás tisztaságán. Tisztességes, azaz „rend” uralkodik élete minden területén (ígéreteiben, házassági hűségében, a másik nemhez való tiszta viszonyulásában, pénzkezelésében, adóbevallásában). Tiszteletre méltó, akin megnyugszik az Isten dicsősége, és ez ad neki származtatott tekintélyt. Ez az Istentől való ékes és szép rend (1Kor 14,40) teszi „mássá” életét, a kívülállókhoz, vagy a gyülekezetben jelen lévő konkolyhoz képest (Mt 13,24–40). Ezt a „más”, vagyis szent életet munkálja ki a Szentlélek, és ezt ismeri fel a gyülekezet a presbiterválasztáskor. Nem mindegy, hogy kit „szabadítunk rá” a gyülekezetre, mert a gyülekezet látja hasznát vagy kárát a döntésnek.
IV. Mit sugároz a lelki elöljáró a környezetére?
Vajon miért ezek Pál utolsó szavai, amelyeket a római Mamertine börtönből írt Timóteusnak, a gyülekezeti elöljárónak?
2Tim 3,10: „Te pedig követted az én tanításomat (doktrine), életmódomat (AGOGÉ gr. = életvitel)”.
2Tim 2,21: „Ha valaki tisztességre (TIMÉ gr.) való edény lesz, megszentelt (HAGIAZÓ gr.) és hasznos a gazdának.”
Isten Igéje személyes szentségre hív. Milyen a hasznos edény? Tiszta, megszentelt, istenfélő, kegyes. Isten nem használ koszos edényt. Robert Murray McCheine skót igehirdető (1813–1843) kijelentette: „Népem (gyülekezetem) legnagyobb szüksége az én saját szentségem!” A személyes szentségem ezért nem magánügy, mert a lelki elöljáró élete átsugárzik a környezetére!
Most, az utolsó időkben tisztában kell lenni ezzel az egyházaknak, gyülekezeteknek és a gyülekezeti vezetőknek egyaránt. A megújulásnak a vezetőkön kell kezdődnie, és ezután le kell szivárogni mindennek a templompadokig. A presbiterekkel kezdődjön el, mert a gyülekezet nem lehet jobb kegyességben és spiritualitásban, mint a vezetői.
V. A lelki gondolkodásod kozmetikáját senki sem fogja helyetted elvégezni!
Isten kegyelme munkálkodik és sok mindent elvégez bennünk, de a lelki vezetőnek is van olyan feladata, amit saját magán kell elvégeznie. Mert bár Krisztus megváltott gyermekét a Szentlelke által megújítja az ő hasonlatosságára, és bizonyossá tesz ez által, hogy hitben van, de kinek-kinek élete folyásával kell kimutatnia Isten iránti háláját Isten jótéteménye iránt, az ő örömére, dicsőségére (HKT. 86. kérdés). Szintén a hívő ember feladata a bűnt fájlalni, gyűlölni és kerülni (HKT. 89. kérdés). Lelki gondolkodásunkat megfertőzi a bűn csábítása és a világ erőszakos formálása. Feladatunk az ennek való ellenállás. A hívő ember legyen elkötelezett, lelkileg érett, és nem kétszínű farizeus! (Erről írta klasszikus könyvét John Owen: Thinking spiritually, 1681.) Krisztus erre a szabadságra szabadított meg. Célunk, hogy a Rm 12,2 szerinti életet éljünk:
„Ne engedjétek, ne hagyjátok a körülöttetek lévő világnak, hogy bepréseljen titeket a saját öntőformájába, sablonjába. Hanem engedjétek és hagyjátok, hogy Isten belülről átformálja, újraformálja az elméteket, és kipróbáljátok a gyakorlatban, hogy az Isten személyes terve számotokra (!) jó, és tökéletesen megfelel akaratának és továbbvisz a valódi érettség célja felé.” (J. B. Phillips fordítása).
*
Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)
Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.
Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!
Sorozatunk korábbi cikkei: