Szükséges, hogy a presbiter józan legyen

„Hogyan lehetek bölcs és józan? Úgy, ha az Úrra hallgató és figyelő szívem van.”

 

I. Mit jelent ez a kifejezés, hogy józan, józanság?

Az emberek többsége nagyon leegyszerűsíti ezt a kérdést: Nem ittál? Akkor józan vagy. Ennek a kérdésnek a megítélésénél azonban többről van szó, mint, hogy valaki ivott-e, vagy sem. Nem is beszélve arról, ha a presbiterválasztásra készülve komolyan vesszük a bibliai kritériumokat, pl. a józanság területén is.

Ha valaki távol áll minden testi, szellemi és lelki túlzástól, valamint éber és higgadt, azt józannak mondhatjuk. Mint akit nem befolyásol sem ital, kábítószer, nincs érzelmi befolyásoltság alatt, hanem higgadtan tudja meghozni döntését.

Ha valaki azonban befolyásolt állapotban van és elveszíti a kontrollját, a koordinálási tehetségét, valamint nincs veszély-, és realitásérzete, azt józantalannak nevezhetjük.

Érdemes abban az összefüggésben nézni ezt a kérdést, hogy amilyen csetlő-botló, koordinálatlan egy-egy részeg ember, ugyanilyen széteső, koordinálatlan, össze-vissza életet él az, aki az Isten akaratának hátat fordít, s így elveszíti a valóságérzékelését.

Egyébként a józannak rokonértelmű szava az értelmes, a bölcs, de az egészséges ítélőképességű is. 

 

II. Milyen helyzetekben van szükségünk józanságra?

Szinte nincs olyan területe és időszaka az életünknek, ahol ne lenne szükségünk az Istentől való józanságra. Pl. a Tit 2,1–6-ban három korosztályt is megszólít Pál: figyelmezteti az időseket (2,2); majd az idősebb asszonyokat, hogy neveljék józanságra a fiatalabbakat (2,4–5); és végül a fiatalokat, hogy jellemezze őket a józanság.

Ráadásul – ahogy említettem is –, minden területet átölel, ahol szükségünk van erre az Istentől kapott tulajdonságra:

A testi életünk területén milyen sokan józantalanok: akár a különböző betegségekkel kapcsolatban milyen hamar kétségbe esnek, ha valami éri őket – mint, ha vipera marta volna meg őket. Mások pedig „elszállva” önmaguktól hencegnek, hogy bezzeg náluk mindig rendben van minden.

De egyre többször találkozom olyanokkal is, akik olyan „gyógyhatású készítményeket” kínálnak, amelyektől „megáll az öregedésünk”, sőt még esetleg fiatalodunk is… Mintha nem lenne benne a Bibliában, hogy az életünknek, s benne mindennek rendelt ideje van, vagy, hogy az ember életének ideje 70, legfeljebb, ha 80 esztendő, s azok javarésze nyomorúság. Sőt, azt is olvassuk, hogy elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak… (Zsid 9,27)

A lelki kérdésekben is nagy szükségünk lenne a józanságra. Egy önmagát reformátusnak, keresztyénnek tartó embernek józanul vallania kell, hogy az Isten Szava, a Biblia igaz, hiszen ezt az Isten maga is mondja, de a hitvallásainkban is valljuk: „Az igaz hit nemcsak az a biztos ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az Ő Igéjében nekünk kijelentett…” (Heidelbergi Káté 21. kérdés-felelet).

Ha pedig a Biblia szava valóság, akkor érdemes azokat a területeket megvizsgálni, amelyekben külön felhívja a figyelmünket a józanságra:

  1. A hívő emberek önmagukról való gondolkozásnál: ne gondoljátok magatokat többnek (Róm 12,3). Milyen nagy ajándék az, ha valaki ismeri a saját határait, s nem erőlködik azzal, ami neki nem megy; nem bölcselkedik, s játssza meg azt, mintha ő értene mindenhez…
  2. Az utolsó idők veszélyei közötti említi a Szentírás az éberséget és józanságot veszélyeztető „alvást”… (1Thessz 5,6) Vannak, akik állandóan úgy beszélnek Jézus visszajöveteléről, mintha guillotine (nyaktiló) lógna a fejünk felett; mintha állandó félelemben kellene élnünk. Mások azonban a ló túlsó oldalára csúszva teljesen szabadosak, mondván, majd a kegyelem mindenre jó megoldást ad.

Tény, hogy az utolsó idők korszaka Jézus trónra kerülésével megkezdődött, de egyrészt számolgatnunk sem kell, másrészt az Istenfiak szabadságával, ugyanakkor szent életre törekvéssel nézhetünk reménykedve előre (1Pt 1,13).

  1. Az evangélium képviseletének (szóval, tettekkel, életvitellel) ára van, s ezt is józanul kell látni (2Tim 4,5). Néha nem ér bennünket hátratétel, máskor azonban szenvedés lesz a következménye, amire tudatosan oda kell szánni magunkat. Nem tapsolnak meg, bolondnak néznek, követelik, hogy vonjuk vissza ezt a „kirekesztő, intoleráns” nézetünket. Nagyon fontos megvizsgálni: nem a mi beképzeltségünk, rossz fogalmazásunk miatt történt ilyen reakció? Ha nem, és tényleg szeretettel, de az igazságot képviseljük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az evangélium felvállalásával együtt jár a szenvedés. És ebbe az is beletartozhat, hogy még én is szenvedhetek…
  2. Az Ördög támadásaival kapcsolatban szintén nagy józanság kell. A legelső valóság – minden más állítással szemben –, hogy van Ördög (ősellenség). Sőt, nemcsak hogy létezik, hanem mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el. Ez azt jelenti, hogy még engem is támad: vagy az ordító oroszlán erejével, vagy a kígyó hamisságával.

DE az Ördög mégis legyőzött ellenség!!! Ha én Isten megváltott gyermeke vagyok, akinek az Úr Jézusért az Úr mindent megbocsájtott, akkor ez így is van! Akkor nem kell magamban vájkálni, hogy mit nem vallottam még meg… A vádlóval nem szabad, és nem is kell vitatkoznunk. Őt Jézus vonta kérdőre, s győzte meg, a kígyó fejére téve a lábát. Egy egészségesen gondolkozó megtért embert nem téveszthet meg még „igehirdető” sem, aki ijesztget vele bennünket. A megtért embernek Jézus Krisztus a tulajdonosa, és ő „engem a Sátán minden hatalmától megszabadított és megőriz…” (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet).

Több területről kellene még szólnunk, például:

–          az adakozásról (vajon tudjuk-e, hogy a misszió motorja a nálunk letett pénz…?!);

–          az egyházról, amelyben vannak ilyen és olyan emberek is, de mi azért kaptuk ezt az Úrtól, hogy ebben szolgáljunk (olyan, mint a hálóban a sok féle hal; Mt 13,47-49);

–          a politikához való józan, kiegyensúlyozott viszonyunkról (vannak, akik tagadják ennek szükségességét, miközben a társadalomban fontos szolgálatot végeznek…).

A szellemi életünk területén is józanul kell gondolkozni. Filozófiai irányzatok, bölcselkedő gondolatok, összeesküvés-elméletek, s a mindenre legyintés útvesztői között élünk. Ezek között „ember legyen a talpán”, aki „józan paraszti ésszel” el tud igazodni. De ezekben a kérdésekben is lehet kérni az Úr ajándékát, s ő józanná tehet.

 

III. Miként lehetünk józanok?

Az előző gondolat lezárása egyben átvezetés is ehhez a témához, hiszen látjuk, hogy az Úrnál van józanság. Ő józan életre hívott el (2Tim 1,7), amely az eszelősséggel szemben csendes, építésre való törekvést jelent! Ez megfigyelhetjük pl. Nóé életében az övönvíz idején; vagy Jeremiás életében a babiloni fogság meghirdetésekor, s megtapasztalásakor.

Hogy lehetek bölcs és józan? Úgy, ha az Úrra hallgató és figyelő szívem van. Ezt Salamonnal nagyon világosan megértette az Isten. Amíg Salamonnak az Isten véleménye, akarata, útmutatása volt fontos, addig bölcs is maradt.

De ez azt is jelenti, hogy az Igéből, Jézus Krisztustól kell tanulnom nap mint nap. A már említett hithősök is így élhették meg a legnagyobb megpróbáltatások idején is a józanságot.

 

IV. A józanság „haszna”

A. Először is: alázatossá tesz. Ha jó­zan vagyok, akkor a valóságnak meg­felelően látom Isten nagyságát és szere­tetét; a Kísértő erejét, és legyőzöttségét; a saját Istenre utaltságomat és szabadságomat; a számomra kijelölt területet, amelyen szolgálhatok, bölcselkedhetek, s nem tartom magam többre… Alázatban tart.

B. Valóságlátást ad: a világ dolgaival, a bűn hatalmával, de Krisztus győzelmével kapcsolatban is.

C. Egészséges egyensúlyt ad a gondolkodásomban

–          Nem mindentől visszavonultan és gátlásosan kell élnem az életemet (Bocsánat, hogy élek, hogy nekem is van véleményem…), hanem az Isten ajándékainknak felszabadultan örvendező, hálás gondolkozásra serkent. A feladatokat Istentől kapott lehetőségeknek látom, s örülök, hogy Neki végezhetem el.

–          Ezzel együtt nem magamnak, vagy másnak, hanem az Úrnak adhatom a dicsőséget. Ez istentisztelet: heti 168 órában! Ennél felszabadítóbb nincs!

S ha most abból indultunk ki, hogy presbiterválasztás előtt állunk, s ez a józanság a presbiteri létnek része, tulajdonsága, akkor mondhatjuk azt is, hogy a presbiteri élet, a szolgáló élet szentségének része: a józanság.

Legyen ezért áldott az Isten neve!

*

Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)

Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.

Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!

Sorozatunk korábbi cikkei:

  1. KI VEZETHETI AZ ÚR EGYHÁZÁT?
  2. SZÜKSÉGES, HOGY A (PÜSPÖK) PRESBITER LEGYEN FEDDHETETLEN
  3. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER EGYFELESÉGŰ LEGYEN