Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla

„Tudjuk, hogy a világ figyel bennünket, „tesztel” bennünket, pl., hogy szeretjük-e egymást, mert ebből következtetnek arra, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk.”

 

Sokan kérdésként is felvethetik Istennek ezt a megállapítását a szolgálatba állókról. A kívülállóknak is jó véleményük legyen róla? Vagyis: szükséges-e, hogy a gyülekezetben vezetői szolgálatot vállalók esetében a kívülállók véleménye is közre játsszon? Fontos ezt is figyelembe venni valakinek a szolgálatba, vagy vezetésbe állításakor? Ha Isten így jelentette ki, akkor igen, fontos, megfontolandó és követendő kitétel.

Szögezzük le az elején, hogy ennek tudatában azt mondhatjuk, vannak kívülállók (1Kor 5,12; Kol 4,5; 1Thessz 4,12). Adjunk hálát, hogy Istennek munkája folytán mi „belül” lehetünk, és nem „kívül”, mert átvitt a halálból az életbe, sötétségből a világosságra, az ő szerelmes Fiának országába (1Pét 2,9–10).

Másodszor azt is komolyan kell venni, hogy – bár nem első szempont, de mégis ott van a kitételek között ez a feltétel is – Isten népének, a gyülekezetnek van és kell, hogy legyen kapcsolata a kívülállókkal is. Ismerünk olyan szektákat, akik azt hirdetik, hogy minden kapcsolatot meg kell szakítanod a külvilággal, sőt még a szüleiddel is, és egy „zártkörűen működő részvénytársaságként” élnek.

A lelki vezetők is, miként a gyülekezet újjászületett tagjai is, benne élnek a társadalomban, a világban. Nem lényegtelen tehát, hogyan élnek ott, milyen véleményt alakítanak ki róluk, milyen bizonyságok, sokszor „a gonosz és elvetemült nemzetség közepette”. Bár nem az a legfontosabb, hogy mit mondanak, vagy hogyan vélekednek rólunk a kívülállók, hiszen sokszor alaptalanul is megvádolnak bennünket, rosszindulatúan is elferdítenek dolgokat. Mégis kitételként szerepel itt az Igében, hogy legyen a kívülállóktól is jó bizonysága annak, aki szolgálatot vállal. Mert a kívülállók bizonysága annak következménye, hogy a lelki munkás hogyan élt, él, viselkedik közöttük, vagyis a világban. Jézus nem veszi ki övéit a világból (Jn 17,11.15).

Több igehely mondja, hogy az Isten gyermekei áldásul voltak a világban, a kívülállók között (pl. József, Dániel, Pál apostol), és nem csak missziói lelkületükkel, a meggyőzés vágyával, hanem a mindennapi életben, munkában, akár a gazdaság vezetésében, imaéletben, kegyességben tűntek ki hívő életükkel. És ezek a kívülállók nagyon sokszor megbecsülték, elismerték, értékelték Isten gyermekeinek a tevékenységét, munkáját. Azt mondja az Ige: „feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil 2,15).

Az Ige azt a kérdést is felteszi tehát: fénylik-e még életed, vagy-e só, kovász, világosság Jézus rendelése szerint? Mert ha nem, akkor hogyan várhatnánk, hogy jó véleményük legyen rólunk a nem Jézushoz tartozóknak, a kívülállóknak? Vagyis azt, amit az Ige kér és mond, hogy miként éljük lelki életünket, azt nemcsak a gyülekezetben kell megélni, hanem a világban is! Tehát nem lehet két arcunk, két életünk; egy, ahogyan a testvérek ismernek bennünket, másik, ahogyan a világ. Ennek egyik alapja pedig: nem elvetem a kívülállókat, mert tudom, hogy én is köztük lennék, ha kegyelemből nem ajándékozott volna meg az én Uram hittel. Másrészt az ének szavai csendülnek fel bennem: „Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul!”, ezért minden, amit teszünk a világban, ezt a célt hordozza magában. Azt a Jézust képviseljük, aki azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett (Lk 19,10).

Azt is el kell mondanunk, vannak ese­tek, amikor az Isten gyermekét a világ ok nélkül, koholt vádak, hamis rágalmak alapján gyalázza, csak azért, mert hitben jár. Ezt alázattal és türelemmel el kell hordoznunk, de boldogok vagyunk (vagy kellene lennünk), ha ezt a hitünk miatt teszik. De az a baj, ha van alapja, és a cselekedeteink, életünk miatt teszik ugyanezt. Mert nem látszik „lelkemben Jézusnak békéje, tiszta szíve és mennyei szent lénye”. Ha azt látja a kívülálló, akár a családtagjaink, akár a munkatársaink vagy szomszédaink, hogy a hívő „nem különb”: beleköt az élő fába is, ugyanolyan kapzsi, mint a világ fiai, a saját vélt igazságát képviseli csak stb., ezt szóvá teszik, megjegyzik, vagy felróják. Nem teszi az ilyen kívánatossá a hívő életet mások előtt. Egy lelkipásztor mondta el évtizedekkel ezelőtt, amikor még a benzinkutakon „divat” volt borravalót adni: „nekem mindig többet kell adni a benzinkutasnak, mert nem mondhatja, hogy fukar a pap”. Sokszor eszembe jut (és bárcsak többször jutna eszembe) a mindennapi életben ez a mondat, amely meghatározná cselekedeteimet, reagálásomat, indulataimat. Adja az Úr, hogy az ő ereje által a világban, a kívülállók között legyünk készek minden jóra, akaratának cselekvésére!

És mindez azért fontos, mert ha nem bizonyulunk hitelesnek abban a világban, ahova Jézus küld bennünket az ő evangéliumával, akkor hogyan fogják tőlünk elfogadni az evangéliumot? Hogyan hirdetjük szóval, ha nem hirdetjük életünkkel? Tudjuk, hogy a világ figyel bennünket, „tesztel” bennünket, pl., hogy szeretjük-e egymást, mert ebből következtetnek arra, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk (Jn 13,35). Ne csak a gyülekezetben, a testvérek között legyen jó vélemény a lelki vezetőről, szolgálóról, hanem a kívülállók is, látva életünket, dicsőítsék mennyei Atyánkat! Mindehhez pedig kérjük Isten erejét, segítségét, bocsánatát, aki „segít a mi erőtlenségünkön” (Róm 8,26)!

*

Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)

Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.

Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!

Sorozatunk korábbi cikkei:

1. KI VEZETHETI AZ ÚR EGYHÁZÁT?
2. SZÜKSÉGES, HOGY A (PÜSPÖK) PRESBITER LEGYEN FEDDHETETLEN
3. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER EGYFELESÉGŰ LEGYEN
4. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER JÓZAN LEGYEN
5. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER TISZTESSÉGES LEGYEN
6. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER VENDÉGSZERETŐ LEGYEN
7. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER NE LEGYEN RÉSZEGES
8. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER CIVAKODÁST KERÜLŐ EMBER LEGYEN
9. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER TANÍTÁSRA ALKALMAS LEGYEN
10. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER NE LEGYEN PÉNZSÓVÁR
11. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER A MAGA HÁZA NÉPÉT JÓL VEZESSE
12. SZÜKSÉGES, HOGY A PRESBITER NE ÚJONNAN MEGTÉRT EMBER LEGYEN