Szükséges, hogy a presbiter (püspök) legyen feddhetetlen

„Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében kifejti, hogy Ádám bűne minden emberre elhatott, a Káté fogalmazása szerint mi mindnyájan bűnben fogantattunk és születtünk.”

 

Az első tulajdonság, amit Pál apostol a presbiter, püspök számára kívánatosnak tart, a feddhetetlenség. Az Újszövetség görög nyelvében nem gyakran találkozunk ezzel a szóval: ánepilémptosz, illetve a szinonimájával: ánenklétosz. A szó általános jelentése az, hogy az emberben nincs semmi olyan bűn, hiba, fogyatékosság, amit meg kellene feddeni, el kellene ítélni, vagy éppenséggel meg kellene büntetni.

Ha az Újszövetséget vizsgáljuk, akkor a feddhetetlenség abban áll, hogy az illető ember nem vétett a törvény ellen, vagyis a törvény alapján őt semmivel sem lehet vádolni. A Péld 13,6 szerint az igazság tartja meg a feddhetetlenül élőt, a Zsolt 119,1–9 szerint azok a feddhetetlenek, másképp tökéletesek, akik az Úr törvénye szerint élnek, így tudja az ifjú is tisztán megőrizni az ő útját.

Az Újszövetségben Zakariásról és Erzsébetről olvassuk, hogy ők feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint (Lk 1,6). Pál a megtérés előtti életéről is azt mondja, hogy a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen volt (Fil 3,6).

A szó azt is jelenti, hogy valaki egy bizonyos dologban helyesen cselekszik. Amikor Jób védekezik barátai vádaskodásaival szemben, akik azt állítják, hogy az Úr azért büntette meg, mert vétett az Úr törvénye ellen, ezt mondja: „mérjen meg engem és megtudja, hogy feddhetetlen vagyok” (Jób 31,6).

Dávid azért kéri, hogy Isten szolgáltasson neki igazságot, mert ő feddhetetlenül élt és az Úrban bízott ingadozás nélkül (Zsolt 26,1–11). De már az Ószövetség is tudja, hogy az ember nem lehet teljességgel feddhetetlen. „Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak” – mondja Jób.

Az Újszövetség nyilván egy egészen más mértéket állít fel az ember számára. Ennek klasszikus példája Jézus törvényhez fűzött magyarázata a Hegyi beszédben. Ennek lényege, hogy az ember feddhetetlensége, ártatlansága nem a cselekedetnél kezdődik, hanem az érzületben, a gondolkodásban, a szívben. Így beszél Jézus szívben elkövetett paráznaságról, aminek a cselekedetben semmi nyoma nincs, de a szívben mégis megtörtént. Ugyanígy beszél a gyűlöletről, ami a szívben elkövetett gyilkosság. Jézus természetesen különbséget tesz a szívben és a valóságban elkövetett bűn között, de ezzel a kijelentésével rá akar vezetni minket a bűnös, minden gonoszra hajlandó természetünk megismerésére, annak belátására, hogy mi mennyire rá vagyunk utalva a megváltásra, a kegyelemre, a megtérésre és újjászületésre.

Amikor a tanítványok Jézus mértékével szembesülnek, akkor kétségbeesetten teszik fel a kérdést: kicsoda üdvözülhet tehát? (Mt 19,25). Jelen esetben, parafrazálva így tehetnénk fel a kérdést: akkor ki lehet presbiter, püspök, lelkipásztor? Kicsoda feddhetetlen, kicsoda állhat meg Isten előtt?

Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében kifejti, hogy Ádám bűne minden emberre elhatott, a Káté fogalmazása szerint mi mindnyájan bűnben fogantattunk és születtünk. Ez nem azt jelenti, hogy a nemzés, illetve fogantatás bűn lenne, hanem azt, hogy a bűnös természet génjeinkbe van írva, hajlandóak vagyunk a gonoszra. Jézus is kendőzetlenül kimondja: „…ti gonosz létetekre…” (Mt 7,11). Mi a megoldása annak a dilemmának, hogy feddhetetlennek kellene lennünk, de nem vagyunk azok?

Nos, erre is igaz, amit Jézus az üdvösségre nézve mondott: ez embereknél lehetetlen, de nem lehetetlen az Istennél. Ezért, amikor az Újszövetség feddhetetlenségről beszél, soha nem emberi teljesítményre gondol, hanem arra, hogy ez Isten munkája bennünk. Ember számára lehetetlenség, de Isten számára nagyon is valóságos lehetőség.

A feddhetetlenség, vagy más szóval ártatlanság is annak a Jézus Krisztusnak az ajándéka, aki magára vette, elhordozta a mi vétkeinket (Ézs 53,6), amit hitből és hit által Istentől elfogadunk. De ez a mi életünkben – jelen esetben a presbiter életében – nemcsak elméletben, az értelemben végbemenő esemény, nemcsak annak tudomásul vétele, hogy Isten Krisztusban elvette bűneimet, hanem egy hatalmas átalakulással járó esemény, amikor létrejön az új teremtés (2Kor 5,17).

A Krisztus váltsága által hitben végbemenő esemény megszüli bennem az új teremtést, aki már képes a feddhetetlenségben való járásra és az Isten dicsőségét szolgáló jócselekedetekre. Ilyen értelemben mondja Pál, hogy immár semmi kárhoztatásuk nincs azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak (Róm 8,1).

A nagy kérdés az, hogy az így megtért, újjászületett ember már soha többé nem vétkezik, örökké feddhetetlen lesz az élete? Úgy lesz, mint a mesében, hogy: megtértek és utána feddhetetlenül éltek, amíg meg nem haltak? Az Újszövetség reális válasza erre az, hogy sajnos Isten gyermekei is elbukhatnak. Mert sokat vétkezünk mindnyájan (Jak 3,2). János apostol is számol azzal, hogy Isten gyermeke, így a presbiter is vétkezhet, hiszen ezt mondja: ha pedig vétkezik valaki, van Pártfogónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

De a feddhetetlen presbiter, még ha el is bukna valamilyen bűnben, azt azonnal meglátja, megvallja, bocsánatot kér Istentől és a gyülekezettől és visszaáll a kegyelmi állapotba. A Káté is nagyon józan és reális, amikor a bűnbocsánatról szóló kérdésben a „mégis fennálló emberi gyarlóság”-ról beszél, amit Krisztus vére elfedez.

Nyilvánvaló, hogy a presbiter felelőssége óriási ilyen tekintetben. Vigyázzon, könyörögjön, teljes igyekezettel azon legyen, hogy feddhetetlen élete és szolgálata legyen hiteles, vonzó és kívánatos a rábízottak előtt. Vigyázva és imádkozva, szent rettegéssel úgy végezze szolgálatát, hogy ezért miatta az Isten nevét szidalom ne érje, hanem szálljon arra tisztesség és dicséret – hogy megint csak a Kátét idézzem.

Végül még egy utolsó megjegyzés: a presbiter Istentől és a gyülekezettől azt a szent feladatot is kapja, hogy a gyülekezet minden egyes tagját arra segítse, buzdítsa, hogy ők is szentségben és feddhetetlenségben éljenek az Isten dicsőségére.

*

Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)

Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.

Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!

 

Sorozatunk korábbi cikkei:

  1. KI VEZETHETI AZ ÚR EGYHÁZÁT?