Szükséges, hogy a presbiter ne legyen részeges
Dr. Mikolicz Gyula
·
2023.08.28.
„Tehát nem azt tanítja Pál apostol, hogy csak antialkoholista személy vehet részt a presbiteri (lelkipásztori, diakónusi) szolgálatban, de azt igen, hogy olyanra nem szabad bízni, aki a mértékletességben nem gyakorlott.”
A részegség szóhoz akaratlanul társul a BOR, de idesorolhatók a párlatok, habzóborok stb. is, amiket az emberek részegítő italként könyvelnek el. A tisztánlátáshoz érdemes néhány sor erejéig segítségül hívnunk a Szentírást.
Először is a Biblia a bort Isten ajándékaként ismerteti (1Móz 27,28; Zsolt 104,14–15), ami fontos táplálék (2Krón 2,10), a vidámság és öröm forrása (Zsolt 104,14–15), gyógyszer (Lk 10,34; 1Tim 5,23), Jézus eszköze (Jn 2,3–10), Isten számára kedves áldozat (2Móz 29,40), kiváltképpen pedig Jézus váltsághalálára emlékeztető szövetségi jel (Lk 22,20; 1Kor 11,25). Ugyanakkor a bor lehet a részegség (1Móz 9,21) előidézője, ami bűnbe visz (1Móz 19,32; Ef 5,18), elkábít (Ézs 28,7), megzavarja az ítélőképességet (Péld 20,1), a szegénység előfutára (Péld 21,17) és beteggé tesz (Hós 7,5) stb.
Az ítélet jeleként is ismerjük (Zof 1,13, Ézs 16,10), a részegesekre váró rettenetes jövő pedig ijesztő: Jer 51,39–40; Gal 5,21.
A fent ismertetett, az embert méltatlanná tevő következményekre is gondolva, a Timóteusnak írt páli levél 3. fejezetében a keresztyén gyülekezet választott szolgáit kétszer is (3. és 8. vers) figyelmezteti az apostol a borivással kapcsolatos helyes magatartásra. Kálvin János így magyarázza a 3. verset (nem borozó): „Nem csak a részegséget jelölik a görögben ezzel a szóval, hanem bármilyen mértéktelenséget a borivásban.” A magyar nyelvű fordítások is egyértelműen fogalmaznak, amikor nem a bor fogyasztásától tiltanak, hanem a mértéktelenségtől („nem részeges… nem mértéktelen borivók” – Veritas-Károli; „nem borozók… nem mértéktelen borivásba merültek” – Károli; „nem bor mellett ülők” – Csia Lajos).
Az angol fordítások is mind a mértéktelenséget emelik ki, de ezen túlmenően utalnak arra, hogy lehet ez rabság, függőség, a figyelmet lekötő dolog, időrabló szokás, válhat túlzott szeretet tárgyává, kedvenc időtöltéssé és lehet hajlam…
Tehát nem azt tanítja Pál apostol, hogy csak antialkoholista személy vehet részt a presbiteri (lelkipásztori, diakónusi) szolgálatban, de azt igen, hogy olyanra nem szabad bízni, aki a mértékletességben nem gyakorlott. Eszünkbe jut a Péld 16,32: „Jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik az indulatain annál, aki várost hódít.” Aki nem képes az önmérsékletre, nem gyakorlott az önmegtagadásban, hogyan lehetne alkalmas arra, hogy másokat az Úr követésében segítsen?
Félrevezető volna csupán a mennyiségi korlátozásra tekinteni, hiszen mindenki máshol húzza meg a határt (a régi vicc szerint mértékkel és tartózkodással inni = mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt). Egyébként, ha valaki tartja is az ésszerű mértéket, nincs arra garancia, hogy hosszú távon is meg tud maradni a még elfogadható keretek között, és az ingerküszöb nem tolódik egyre feljebb. Tehát egy kulturáltan és társaságban borozgató emberből is válhat alkoholista, főként, ha közben érik olyan nehézségek, amikkel nehezen küzd meg.
Szakemberek szerint a kérdés nem a mennyiség, hanem az, hogy működőképes-e az ember anélkül is. Kevéssel is lehet függő valaki, ha annak hiányában nem tud rendesen dolgozni, vagy rosszul érzi magát, esetleg magatartása megváltozik. (Elszomorító tapasztalat volt számomra egy végstádiumban lévő beteg – korábbi presbiter – meglátogatása, akit már az sem érdekelt, hogy egyik végtagját amputálni kellett, csak az, hogy kaphasson egy kis dohányt és italt. Ezzel természetesen még inkább súlyosbodtak szenvedései.)
A borozgatás utalhat arra, hogy valaki a testi valója számára kellemes dolgokat részesíti előnyben, szereti elengedni, jól érzi magát más borivók társaságában, és nem zavarja a beszélgetések felszínessége vagy szentségtelensége…
Szükségtelen bizonygatni, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás nem használ szervezetünknek. „Szervezetünk fenntartásához nincs szükségünk alkoholra” – olvasható a Semmelweis Egyetem Egészségfejlesztési Központjának honlapján.
A rendszeres alkoholfogyasztáshoz ragaszkodó embernél mindenképpen fel kell tenni a kérdést, hogy mennyire veszi komolyan Pál apostol figyelmeztetését, aki a testet a Szentlélek templomának nevezi. „Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok, és nem a magatokéi vagytok?” 1Kor 6,19.
Feszültségek, konfliktusok, a lelkiismeret tompításának stratégiája is lehet a szeszesital-fogyasztás – a valódi megoldás helyett. Utalhat arra, hogy az illető, bár adott esetben buzgó gyülekezeti tag, de saját életére mégsem alkalmazza az Ige által javasolt megoldásokat, nem a Krisztussal való közösségben keresi a felüdülést, az új erőt, hanem a hitetlenekhez hasonlóan a kábulatban, valamilyen szer használatában.
Az, hogy Pál a bort említi, természetesen nem jelenti, hogy az egyéb alkoholok (pl. rendszeres pálinkafogyasztás) zöld utat kapnának. Sajnos olyan régiókban, ahol a bor- vagy pálinka-készítés hagyomány, arra is van példa, hogy a presbiterek és a lelkész közösen felhajtanak egy-egy pohárral az istentisztelet után. Egy református gyülekezetben, ahol csendesnap tartását kérték tőlünk, az istentiszteletet követően a presbitérium elvonult a parókiára, és a maradék úrvacsorai bort egy nagy demizsonból együttesen elfogyasztották, magukra hagyva a csendesnapra egybeseregletteket.
Gyülekezeteinkben gyakran kompromisszum születik a presbiter-jelölések során annak érdekében, hogy meglegyen a kellő létszám. Vajon nem segítené-e a lelki munkát sokkal inkább egy kisebb, de odaszánt életű presbiteri közösség?
A komolyan vett presbiteri tisztség vissza is hat viselőjére, amikor a ráruházott szolgálat megtiszteltetés, és életprogrammá válik, ami a személyes megszentelődés útján is megtart és tovább segít. Az ilyen, borivásba nem merült, tisztafejű, bölcs, rendezett életű keresztyén ember ajándék a gyülekezet, a család, a munkatársak, az egész társadalom számára. Pál apostol szavaiból nemcsak a mértéktelenség tiltása, hanem a józan, szolgáló életre való buzdítás is kiérezhető.
*
Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)
Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.
Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!
Sorozatunk korábbi cikkei: