Ki vezetheti az Úr egyházát?

Gyermek-, de inkább ifjúkorom egyik meghatározó élménye volt, amikor Édesapám szigorú felügyelete mellett először ülhettem családi autónk kormánya mögé. Akkoriban még nem volt jogosítványom, de Édesapám megengedte, hogy a tanyára vezető bekötő földúton vezessek.

Már korábban is úgy gondoltam, hogy én arra alkalmas vagyok, hiszen Édesapámtól elfigyelve, bátyáimmal beszélgetve megtanultam, hogyan kell a pedálokat és a sebességváltó kart kezelni.

A mozdulatsort helyesen tudtam már szimulálni játék közben. Csakhogy akkoriban, még el sem ért volna a lábam a pedálokig…

Azonban mennyire más volt, amikor végre életemben először valóságosan is odaülhettem! Nem sikerült minden elsőre, de Édesapám türelme és eligazítása meghozta azért a gyümölcsöt… Onnantól kezdve aztán tényleg azt hittem, hogy már tudok vezetni.

De később, amikor a KRESZ-tanfolyamon ültem, majd gyakorlati órákat vettem, megértettem, hogy még nagyon messze vagyok attól, hogy vezetni tudjak. Mert a vezetés nemcsak egyféle ismeret, hanem egyben annak alkalmazása is, a megfelelő módon. Mindenekelőtt pedig a felelősségtudat az, amire a sofőrnek szüksége van. Erre is meg kell érni, s általában ez nem a gyermekkor idejére esik.

Hogy tudok-e ma vezetni? Igen, a szükséges ismereteim megvannak, és gyakorlatot is szereztem az elmúlt évtizedek alatt. De, amikor újra és újra odaülök a kormánykerék mögé, mindig olyan útra indulok, ahol nem az fog számítani, ami mögöttem van, hanem az, hogy a jelenben miként tudom majd alkalmazni az ismeretet és korábbi tapasztalatokat.

Jelen lapszámunkban, tekintettel a református egyház gyülekezeteiben idén sorra kerülő tisztújításra, a presbiteri tisztség bibliai eredetével és normáival foglalkozunk. Az az érzésem, hogy közösségeinkben egyre inkább úgy állunk e kérdéshez, hogy mi erről már mindent tudunk, rutinosak vagyunk. De igaz ez?

A presbiterekre általában úgy tekintünk egyházunkban, mint helyi egyházkormányzókra. Arra adunk felhatalmazást nekik megválasztásukkal, hogy gyülekezetünk kormánykerekéhez ülve vezessék a közösséget. Vannak elvárásaink, elképzeléseink, és végül majd a következő tisztújítás alkalmával azt fogjuk mérlegre tenni, hogy megfeleltek-e elvárásainknak.

Minél messzebb jutunk időben e tisztség eredetétől, annál nagyobb a kísértésünk, hogy egyházunk, gyülekezetünk vélt szükségei felől közelítsük normáit. Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a gyülekezetek fennmaradása, a napi élet biztosítása érdekében van szükség presbiterekre. Ennek megfelelően a tisztség felvételére olyanokat keresünk, akik jó szervezők, „manager”-típusú emberek. „Jöjjenek a fiatalok!” – halljuk gyakran, mint fontos és döntő szempontot. De jó iránynak vélik sokan, ha egy-egy helyi jómódú, befolyásos ember is bekerül a presbitériumba, hiszen „minden a kapcsolatokon múlik”. Megállapítjuk tehát, hogy ki vezethet, fel is hatalmazzuk, majd mögé ülünk.

Visszatekintve azonban eddigi tapasztalatainkra, tegyük fel a kérdést: biztosan igaz és helyes szempontok azok, amelyek alapján eddig döntéseket hoztunk? Nem vezetett esetleg tragédiához, a gyülekezet elszéledéséhez, kiürüléséhez, lelki elhalásához az, hogy a vezetők, akikre rábíztuk magunkat, mégsem voltak alkalmasak arra, hogy kormányozzák a helyi egyházi életet? A jószándék, a tettrekészség, a fiatal életkor biztosan elegendő volt?

A „kapcsolatok emberei” tényleg azt segítették, munkálták, hogy a gyülekezeten felragyogjon Krisztus dicsősége? Mielőtt a tisztújításba belemerülünk, érdemes alázatos önvizsgálatot, s ha kell bűnbánatot és bűnvallást tartanunk afelől, ami mögöttünk van! Enélkül sem az egyéni, sem a gyülekezeti életben nincs ugyanis továbblépés az áldások felé.

Mégis, ki lehet alkalmas? Tudható-e erről valami? Van-e egy olyan norma, amit lehet, sőt követnie is kell a választóknak és megválasztandóknak??

Mindenekelőtt azt kell magunkban tudatosítanunk, hogy az egyház, a gyülekezet nem a mienk. Mi csupán tagjai vagyunk egy olyan közösségnek, amely Urunké. Azért az övé, mert ő vette, váltotta meg magának. Nagy árat fizetett érte: egyszülött Fiát adta érte.

Mivel pedig az övé, ezért az egyházban, a gyülekezetben annak és úgy kell történnie, ahogyan az neki kedves, általa megszabott és elrendelt. Ezért az egyház kormányzóinak is olyan személyeknek kell lenniük, akik tisztában vannak azzal, hogy az egyház Urának elképzelései szerint kell nemcsak saját, hanem közösségük életét is vezetni, kormányozni. Nem a világnak, vagy a közelvárásoknak kell megfeleltetni ezt a közösséget, hanem arra kell ügyelni, azt kell munkálni, hogy ez a közösség olyanná legyen, amilyennek Ura látni szeretné. A gyülekezetnek pedig alapvetően szent közösséggé kell válnia, olyan közösséggé, ami minden tekintetben el van különítve Ura számára.

Presbiterré lenni nem lehet úgy, hogy a jelölt nem ismeri és nem ismeri el az alapvető bibliai szabályokat. De még ha valaki elméletben készen is van, azaz képes lehetne a vezetésre, nem biztos, hogy már alkalmas is. Más dolog a hit szabályait ismerni és más dolog azokat következetesen alkalmazni.

Lássuk be, nagy kegyelemre, hitre, alázatra és bölcsességre van szükségünk ahhoz, hogy a soron következő tisztújítás gyülekezeteink áldására legyen!

A magunk részéről ezt szeretnénk munkálni, segíteni cikkeinkkel.

Testvérek, olvassuk és tanulmányozzuk úgy a következő írásokat, amik a Kijelentés alapján emlékeztetnek bennünket az egyház Urának szabályaira, azokra a szempontokra, amelyeket megszívlelve megdicsőülhet Urunk Jézusunk személye közöttünk és általunk, ezért végül boldogan érkezhetünk majd célba, nem összetörve és boldogtalanul.

*

Kedves Olvasónk! Ha tetszett a fenti tartalom, kérjük, ossza meg másokkal is! A sorozat összes cikke olvasható a Biblia és Gyülekezet folyóirat nyomtatott változatában, amely megrendelhető a bsz@bibliaszov.hu címen, ára: 500 Ft. (A 2023. évi 2. számot a nagy érdeklődésre való tekintettel utánnyomjuk, megrendelhető legkésőbb 2023. szeptember 1-ig.)

Az újság tartalomjegyzéke megtalálható itt.

Lelkész olvasóink figyelmébe: A Biblia és Gyülekezet 2023. évi 2. száma alkalmas presbiterek, presbiterjelöltek, presbiterválasztó gyülekezeti tagok tanítására a Magyarországi Református Egyházban idén zajló presbiterválasztás kapcsán. Nagyobb példányszámú igényeiket kérjük, legkésőbb szeptember 1-ig jelezzék a fenti e-mail-címen!