Kicsoda Jézus Krisztus?

Erre a kérdésre egyetlen tiszta és hiteles forrásból merítve válaszol hatunk: ez a forrás a Biblia! Közelebbről az Újszövetség, azon belül a négy evangélium. Ez a négy irat néhány évvel Jézus halála után íródott, s négy szemszögből, teljesen megbízható módon mutatja be nekünk Jézus Krisztust.

Jézus – a róla szóló források szerint – valóságos ember volt, de ugyanakkor valóságos Isten is. Tehát egy személyben volt Isten és ember! Mint ember evett, ivott, aludt, elfáradt… Mint Isten, rendkívüli csodákat vitt véghez: a vakon született látását visszaadta, halottat támasztott, parancsolt a természeti erőknek… Tanításaiban pedig a tiszta isteni bölcsesség és igazság ragyogott fel. Ő maga is állította, hogy Isten Fia ő, azaz egy az Istennel: „Én és az Atya egy vagyunk” (János evangéliuma 10. rész, 30. verse).

Feltűnő, hogy rövid földi élete során a sok száz évvel előtte élt próféták szavai teljesedtek be. Például az, hogy benne Isten érkezett a földre, vagy hogy emberi természete Isten Lelke által fogantatik egy szűz méhében. Keresztre feszítik, majd a harmadik napra feltámad a halálból, visszatér oda, ahonnan közénk jött: a mennybe, a személyes, végtelen Istenhez!

Jézust úgy ismerjük meg, mint aki az Isten által teremtett emberiség tagjai közt egyedül bűntelen és igaz az Isten előtt: egyszer sem szegte meg Isten örök törvényét, hanem mindenben követte azt! Isten maga ismerte el bűntelenségét, ezért mondta: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (Lukács evangéliuma 3. rész, 22. verse).

Ugyanakkor joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért kellett meghalnia a keresztfán? Erre a titokra akkor derül fény, ha személyét és tetteit elhelyezzük a teljes Biblia összefüggésében. Csak így bontakozik ki előttünk, hogy világunkat – és benne az első emberpárt – a végtelen, személyes Isten olyan tökéletesnek teremtette, mint ő maga. Ádám és Éva azonban fellázadtak alkotójuk ellen, önistenítésbe kezdtek, és emiatt teremtőjük átka alá kerültek. A teremtő Isten azt is megígérte ősszüleinknek, hogy elküldi majd azt, aki leveszi róluk és utódaikról a megérdemelt átkot, s megszerzi nekik a bocsánatot! Századokkal később megérkezett közénk ez a valaki: Jézus! Azért halt meg a kereszten, mert szeretett minket, és önként magára vette bűneink átkát. Ezért jött közénk, és ezért halt meg a golgotai kereszten!

Miután elvégezte küldetését, harmadik napra feltámadt a halálból! Néhányszor még megjelent tanítványainak, majd „felment a mennybe”, s most „ül az Istennek jobbján”, azaz Istenként uralkodik Egyháza és az egész teremtett világ felett. „…fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, mely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon…” (Pál levele a Filippiekhez, 2. rész 9-10. verse)

Csak egy rá vonatkozó prófécia nem teljesült még be: miszerint egy váratlan pillanatban újra feltűnik majd az emberiség előtt végtelen isteni dicsőségében! Mindenki meglátja majd őt, és akkor igazságos ítéletet hirdet az emberiség minden egyes tagja felett, aminek következtében az őt megvetők örökre elkárhoznak, de a benne hívő és neki engedelmes emberek örökre Jézussal lehetnek: békességben, Isten új világában, a megújított földön és égen.

A »keresztyének« erről a bibliai Jézus Krisztusról kapták nevüket, s az őskeresztyénség idejétől ő áll hitük és életük központjában. Benne bíznak, őt szeretik, tanításainak igyekeznek engedelmeskedni, és ha szükséges, érte szenvednek, és a vértanúságot is vállalják.

Jézus, az emberiség történetének legkiemelkedőbb alakja! Szól hozzánk a Biblia igéiben, és hív, hogy higgyünk benne, és mindenben kövessük tanításait. Lenyűgöző ígérete, hogy aki így tesz, az békességet kap.

Bízza magát Jézus Krisztusra, és kövesse szavát örömmel, hálával, bizalommal, engedelmesen!

Jézus mondta:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János evangéliuma, 3. rész, 16. verse).