A só

A múltkor gyanútlanul megkóstoltam valamit, és váratlanul ért annak elsózottsága, ami azonnal elutasítást váltott ki belőlem. Azóta még többet jelent számomra Jézusnak az a rövid, de nagyon fontos üzenetét hordozó mondata: „Ti vagytok a föld sója”!

Ahhoz, hogy egy ételt megsózzunk, és ettől ehetővé váljon, nagyon kevés is elég belőle.

Sokszor visszataszító az, amikor egy hitben élő személy erőszakosan akar valakit meggyőzni az evangélium igazságáról, vagy ha természetellenes kegyes szöveggel, viselkedéssel mondja el a világ legegyszerűbb, legtermészetesebb isteni üzenetét, az evangéliumot. Ez olyan, mint az elsózott étel. Ezzel szemben a helyén mondott isteni üzenet és viselkedés megízesíti a bennünket körülvevő íztelen, élhetetlen világot. Az evangélium üzenete az, ami a bármely korban élők legmodernebb, legaktuálisabb mondanivalója volt és ma is az.

Gondoljunk bele, hogy Isten népe ebben a világban csak egy „kicsiny nyáj”, de mégis a föld sója, ha betölti a feladatát, ha nem veszíti el az ízét.

Egy áhítatos könyv szerzője ezt így fogalmazta meg: „Ha Isten bolondjai (ezek vagyunk a világ szemében) egyszer csak olyan ízűvé válnak, mint a világ, amikor épp úgy gondolkodnak és cselekszenek, mint a szomszédaik, akkor máris elveszítették konzerváló erejüket…, amikor a keresztyénekben nincs többé bevésve Isten országának a lenyomata, akkor ők már értéktelenek, és a világot megrabolták a reménységétől.

Az összes megtartó erő Isten kicsiny nyájánál van. Ezért tart meg Isten minket a világban – megtartó erőként szolgálni.

„Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.” (Lk 9,26)