Ne hagyjátok magatokat félrevezetni!

David Livingstone (1813-1873), a nagy Afrika kutató és misszionárius másodszor szelte át Afrikát a hozzá hű makalolo törzsbeli teherhordóival. Mielőtt elérte volna a fekete földrész keleti partját, elfogyott a pénze. A magával vitt maradék cseretárgyakkal sikerült egy Zambézi melléki törzsfőnököt rávennie, hogy gondoskodjon a 300 férfi ellátásáról, amíg vissza nem jön Angliából, ahol pénzt akart gyűjteni. A makalolo férfiaknak megígérte, hogy amilyen gyorsan csak tud, visszajön, és egy nagy hajóval visszaviszi őket hazájukba.

Livingstone elutazott. A Zambézi környékiek nemsokára gúnyolódni kezdtek: – Azt hiszitek, hogy a fehér ember visszajön? Hol van olyan fehér ember, aki a feketékre időt és pénzt áldoz?

A makalolók így feleltek: – Ti nem ismeritek a mi apánkat. Biztos, hogy visszajön és hazavisz minket.

Eltelt egy év. A makalolók közül többen megbetegedtek és meghaltak. Elmúlt a második év. A Zambézi környékiek egyre hangosabban gúnyolódtak. A makalolo férfiak annál szilárdabban hitték: – Vissza fog jönni!

És tényleg! Egy nap a távolból hullámtörést, zúgást és ismeretlen zajt lehetett hallani. Mindenki lefutott a folyóhoz. Köpködve és prüszkölve közeledett a gőzhajó, az első, amely feljött a Zambézin. A makalolók örömükben „apánk, apánk” kiáltással vetették magukat a vízbe, felmásztak a fedélzetre és a hűséges Livingstone nyakába borultak.

Az Úr Jézus nem érdemel annyi bizalmat, mint David Livingstone? Nem fogja beváltani a szavát? – „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Meglátjátok az Emberfiát visszajönni az ég felhőiben.”

(részlet: Evangéliumi életképek, Evangéliumi Kiadó)

„Íme, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége.” (Jel 1,7)