Nézz hátra!

Régen találkoztam azzal a két kutyával, akiket azelőtt naponta üdvözöltem, és ők is farkcsóválva fejezték ki, hogy mi jóban vagyunk. Az elmúlt napok valamelyikén újra találkoztunk, és ők boldog farkcsóválással és vakkantásokkal fejezték ki örömüket. Megdicsértem őket, hogy milyen aranyosak, hiszen ennyi idő után is felismernek.

Büszkévé tett a kutyák hűségének ez a megnyilvánulása.

Ekkor megfordultam és láttam, hogy jön mögöttem a kutyák gazdája: ezek szerint részükről ez az ünneplés neki szólt és nem nekem.

Mivel minden külső eseményen keresztül ad az Úr tanítást, most is nagyon fontos üzenetté vált számomra ez a történet. Megértettem, hogy amikor ilyen dicséretekkel halmoznak el: „Milyen jól fogalmaztál ebben a szolgálatban.”, „Nagyon bölcs tanácsot adtál.”, „Kedves voltál.”, vagy: „Helyén való döntést hoztál.”, akkor nézzek hátra, nézzek magam mögé, és vegyem észre, hogy ezek a dicséretek azt a valaki illetik, aki folyamatosan kíséri életemet: a Szent Istent.

Ő az, aki évtizedek óta formál, ezért jelenlétében időnként rajtam is megjelenik valami az ő kedvességéből, ad szükség esetén bölcs tanácsokat, jó döntéseket.

Tehát mielőtt magamnak tulajdonítanám a dicséreteket, mielőtt még ünnepelni kezdenék, vegyem komolyan az alábbi bibliai igét:

„Szeretett testvéreim, ne tévelyegjetek: minden adomány és tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá…” (Jak 1,17)