Csodákkal veszel körül minket

Ha laboratóriumi vizsgálatnál vért vesznek tőlünk, rácsodálkozhatunk, hogy a levett egy-két fiola sötétpiros anyagból hányféle összetevőt, jellemző adatot mutatnak ki.

A laboratóriumi lelet feltárja, hogy mik a test adott összetevő vagy jellemző normál értékei, és azt is láthatjuk, ha a vérünkben eltérés van a normál tartománytól. Ha pedig eltérést tapasztalunk, az arra utal, hogy valami hiány vagy felhalmozódás, gyulladás, vagy egyéb, a kívánatostól különböző folyamat zajlik testünkben. Nagy csoda, és nem természetes, ha minden megfelelő egyensúlyban van a szervezetünkben.

Mindig csodálkozom azon, hogy aki nagy meggyőződéssel tagadja Isten teremtő munkáját, és inkább vallja az evolúciós elmélet véletlenszerűségét, még sohasem gondolkodott el azon, hogyan képes az ember szervezetét egészségesen működtető vérben precízen kimért összetevők jelenlétét a véletlen számlájára írni. Hiszen minden egyes összetevő és annak meghatározott mennyisége létfontosságú ahhoz, hogy működjön és fennmaradjon az élet.

De akár a véralvadás működése is maga a csoda! Miközben a szervezetben a vér folyékony halmazállapotban kering, életfontosságú, hogy egy sérülés esetén a sebnél megalvadjon.

Egy felnőtt ember szervezetében kb. öt liter vér van, amiből megközelítőleg 0,5 liter tartalék, amelyet a szervezet szükség esetén tud „mozgósítani”. Ezt a tartalék vért különböző szervek tágult vénái raktározzák. Tehát egy egészséges ember szervezete fél liter vér elvesztését tudja azonnal pótolni anélkül, hogy szövetkárosodás lépne fel. Ezért a véradóktól kb. ekkora mennyiséget vesznek le egy alkalommal, amit a szervezet néhány nap alatt pótol. Ez is csoda!

És még mennyi minden! Ha már régen tanultuk, érdemes felfrissíteni ismereteinket vérkeringésünk, szívünk, tüdőnk, agyunk, szemünk, bőrünk összetett és csodálatosan megalkotott működéséről.

Aki csodákat szeretne látni, annak érdemes elmerülnie bármelyik élőlény – akár a legegyszerűbb is – bonyolult működésében.

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.” (Zsolt 139,13-18)