Oltás és Szentlélek

Pünkösd előtti szombat délután éppen sétálni indultam, amikor megjelent a hír, hogy megvan az ötmilliomodik oltás, és ezentúl közterületen nem kell a maszkot hordani. Még elvittem a maszkot a zsebemben, de nem vettem fel, mint előtte mindig, ha az utcára léptem. Ahogy körülnéztem, láttam, hogy már mások sem viselik, csak talán egy-két olyan ember, aki még nem hallotta a hírt. Nagy felszabadulást éreztem. Nemcsak amiatt, hogy egy kellemetlenségtől megszabadultam, ami a melegedő időben már sokszor a légzést is nehezítette, eltakarta, elcsúfította az emberek arcát, de főleg amiatt, hogy ez már tényleg nem szükséges, mert be vagyok oltva, nem kaphatom meg a halálos betegséget. Pünkösd közeledtével arra gondoltam, hogy az oltás hatása a Szentlélek hatásához hasonlít a hívő ember életében. Megszabadít a halálos veszedelemtől, és ezáltal felszabadít.

A korona vírus által okozott pandémia talán előbb-utóbb elmúlik, de itt marad egy sokkal veszélyesebb, sokkal pusztítóbb fertőzés az emberek között, amit bűnnek nevezünk. Ennek is megvannak a maga jelei, mint ahogy a vírus-fertőzésnek is a következményei: a magas láz, íz- és szag-érzés elvesztése, általános gyengeség, fulladás és a végén gyakran a halál.

A bűnnek szimptómáit Pál apostol a 2Tim 3,1-5 részben sorolja fel. Ezek is rengeteg kellemetlenséget, természetellenes lázas állapotot, általános gyengeséget okoznak, körülöttünk „a levegő elfogyását”, és ennek vége – ha ez ellen nem kapjuk meg a védőoltást – sajnos nem esetlegesen, hanem biztosan: a halál.

A maszk és más elővigyázatossági intézkedés, a kézmosás, a távolságtartás, a baj esetén az orvosi kezelés vagy a kórház olyanok, mint Pál apostolnál a bűnnel szemben „a kegyesség látszata”. Ezek csökkentik a veszélyt, de nem elégségesek a járvány megszüntetésére. Bizonyos fajta vallásosság, jómodor, humanizmus beletartozik a bűn világrendszerébe is: Erkölcsi és jogi szabályokkal lehet korlátozni a bűn megnyilvánulásait, szépítő jelzőkkel el lehet leplezni az igazi önző vagy gyilkos szándékot, az ember túlvilág iránti vágyakozását ki lehet elégíteni kitalált mesékkel. Lehet jószándékú mozgalmakat indítani a társadalom megjobbítására. De végül is az ilyen fajta kegyességben nincs igazán erő a bűn halálos járványának megszüntetésére. Azért, mert az igazi okot nem szünteti meg.

Az igazi ok a vírus-fertőzés esetén maga a vírus. Ettől véd meg, szabadít meg az oltás. Hasonlóképpen a bűn számtalan megnyilvánulásától is csak úgy tudunk megszabadulni, ha az igazi ok megszűnik. Ezt az okot Pál apostol így fejezi ki: „az Istennek szeretete” hiányzik belőlünk, a magunk szeretete ezt kiszorította (3,4). Az ez elleni védőoltás pedig az, ha ez a viszony Istennel helyreáll. Ha hittel elfogadom, hogy ő viszont halálosan komolyan vette a szeretetét irántunk, és Krisztus értem is feláldozta magát a kereszten. Ekkor ő Szentlelkét „adja belém”. A Szentlélek a „Jézus Krisztusban való élet lelke”, akinek a törvénye elhozza számomra is a felszabadulást: „megszabadított engem a bűn és halál törvényétől” (Róm 8,2).

Ez a védőoltás engem is megvéd, és ezt másoknak is ajánlhatom.

„Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: …ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Mk 16,17-18).