Találkozás

A lány nagyon várta azt a napot, amikor vőlegénye megérkezik, és többé már nem utazik el. Az esküvő előtt pár nappal boldogan ébredt, és a sejtett időben lement a patak partjára, a jól ismert ösvény mellé, szedett egy csokor vadvirágot örömében, és várta azt a drága, bőröndös alakot, akit ebben az életben nem kell elengednie többé. Az órák teltek, de az ösvény üres volt.

Majd valaki hátulról megkocogtatta a lány vállát: „Szia, drága, te itt vársz? Már rég megjöttem a hosszabb úton, mert nem akartam sok cuccal megpakolva ezen a gidres-gödrös csapáson bukdácsolni. A szüleid mondták, hogy rám vársz a réten.”

A találkozás boldog volt, de másképpen boldog: a vőlegény már korábban megérkezett, csak a személyes találkozás váratott magára.

Jézus, a mi vőlegényünk is megérkezett már. Mielőtt mi meglátjuk, ő már jelen van, lát és ismer minket. Nem mi lepjük meg őt azzal, hogy elébe megyünk, hanem ő lep meg minket azzal, hogy feltárja: mindig is veled voltam.

Az a lány én voltam. Az ádvent időszaka azóta keveredik bennem a kamillavirág, katáng és selyemkóró illatával.

„De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat.” (1Jn 5,20)