Gálaest az operában

Sok évvel ezelőtt ösztöndíjasként az Antwerpeni Egyetemen töltöttem néhány hónapot. Akkor a forint még nem volt csereképes fizetőeszköz Európának azon a felén, s az ösztöndíj legfeljebb a szűkös megélhetést fedezte. Ezért volt nagy lehetőség számomra, hogy hétvégenként a múzeumok közül hol az egyiket, hol a másikat ingyenesen látogathattam. Szabadidőmben élvezettel kerestem fel ezeket a művészeti értékeket.  

Az egyik alkalommal érdekes hirdetésre lettem figyelmes. Az Antwerpeni Opera évadnyitó gálaműsort rendezett. Az előadást valamelyik bank szponzorálta, és a belépés ingyenes volt annak, aki elment a bankfiókba, és elkérte a jegyet. Mivel szűk pénztárcával jártam a várost, ezért kínálkozó alkalom volt az számomra, hogy így az Operába is eljussak. Örömmel újságoltam a lehetőséget a tanszéki kollégáimnak. Érdeklődéssel fogadták a hírt, de végül rajtam kívül senki nem váltotta ki a jegyet, és nem jött el az előadásra.

Azóta is példaként él bennem ez a történet, mivel hasonló az ember viszonya is az Isten országához, és az örök élethez.

Az előadást – Isten országát – meghirdették minden embernek. A jegyért nem kell semmit fizetnem, mert helyettem (is) kifizette a bank. Az előadást megtartják, akár elmegyek, akár nem. Sem a megtartását, sem az elmaradását befolyásolni nem tudom. A műsort nem én állítottam össze, az előadókat nem én választottam ki. De, ha vágyat érzek arra, hogy részese legyek az előadásnak, akkor a jegyet nekem kell átvennem. A jeggyel a zsebemben aztán tovább élem a hétköznapjaimat, végzem a feladataimat, de annak tudatában és várakozásában, hogy nekem már biztos helyem van a rendezvényen, ahova saját anyagi helyzetem folytán el nem juthattam volna.

„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. Ezt hirdesd! Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged!” (Biblia, Titushoz írt levél 2,11-15)