Beszámoló a 30+-os őszi kirándulásról

Tarka kis csapat gyűlt össze a pilisszántói parkoló betonstandján. Spurgeon hasonlata jutott eszembe az Isten gyermekeiről: juhnyájhoz hasonlította, ahol a legkülönfélébb juhok találhatóak meg. Hiszen nincs két egyforma életút, mert a Teremtő nem “dolgozik kaptafára”. Egy biztos, nincsenek véletlenek, hiszen a Teremtő szuverén Úrnak mindennel és mindenkivel terve van valamiképp, és aki erre a programra eljuthatott, az máris Isten különleges szeretetével találkozhatott. Ezért általános uniformis volt rajtunk a jókedv.

Hihetjük, hogy Jézus Krisztus ezt a csodálatos napot is azért engedte megélnünk, hogy megragadhassuk felkínált kegyelmét, vagy megújulhassuk korábban vele kötött szövetségünkben.

A természet ma sem cáfolt rá arra az igazságra, hogy az Úr szeretetével telve van a föld. Mindezt láthattuk a saját szemünkkel, ahogy elhaladtunk vörösen izzó, napsárgán kacagó, rozsdásan szomorkodó levélcsokrok mellett, érezhettük, beszívhattuk a friss, hűs, tiszta levegőt és megmászhattunk egy magas emelkedőt egészen fel a Pilis legmagasabb csúcsáig, a Boldog Özséb-kilátóig.

A túra elején árnyas lombkoronákkal boltívelt szelíd emelkedőn vezetett fel az út, egy szépen kidolgozott, biztonságos, ám annál izgalmasabb szerpentinig, amely telis-tele van csodálatos kilátó-pihenőpontokkal. Ám előbb még leágazott az út egy kis hazai “oázisig,” ahol friss csermelyvíz csilingelte, hogy itt az ideje egy rövid felüdülésnek. Erre szükség is volt, mert bizony a szerpentin próbára tette az erőnlétünket. Ám a fáradságért bőségesen kárpótolt a kilátás, és egymás társasága. A hegycsúcson, mint aki jól végezte dolgát, leheveredett a kicsiny nyáj, “abrakolt”, és rövid áhítatban, valamint közös éneklésben kereste az Urat. Lefele – nem túlzok, ha azt mondom – festői völgyön át vezetett az út, és már szépen összeérett a 19 fős csapat. Bár a legkülönfélébb testi-lelki kondícióban levő, és ugyanennyire különböző stílusú, ízlésű, gondolkozású és értékrendű emberekből állt a kis közösség, mégis tudom, hogy mindenkit, aki ott volt, az Úr hívott oda, és egy túra erejéig aznap egy láthatatlan szál kötött össze mindnyájunkat: az ÉRTHETETLEN KEGYELEMÉ.

Kiss Melinda