Tapintható sötétségben

Orvosi vizsgálatra várva ültem az egyik kórház folyosóján. Mellettem egy idős nő, aki megszólított.

– Miért nem tesznek már valamit az emberek a koronavírus ellen? – kérdezte.

– Mert az ember nem mindenható – válaszoltam. Egyedül Isten mindenható!

– Akkor ő miért nem tesz valamit a koronavírus ellen? – kérdezett tovább.

– Isten? – most már én is kérdeztem. – De hát nem megtiltottuk Istennek, hogy beleszóljon az életünkbe? Nincs Istenre szükségünk, meg tudunk mi lenni nélküle is. Különben pedig nincs is Isten! – mondják sokan. Most pedig azt kérdezzük tőle, hogy miért nem tesz már valamit a koronavírus ellen?

– Én ezt nem tudom – válaszolta.

– Pedig ebben az életkorban már kellene tudnia mindenkinek azt, hogy életét Istentől kapta, és nemsokára ott áll majd előtte, aki számon-kéri, hogy mivé lett az az élet, és mire használta.

Ettől kezdve már nem volt kedve beszélgetni velem. Nagyon sajnáltam ezt a szegény asszonyt, aki életét lelki sötétségben éli, és az egyik fontos életkérdésre nem tudja a választ.

A zsidó nép kivonulását megelőző, Egyiptomot ért utolsó csapások egyike a három napos tapintható sötétség volt. Ekkor már az ország úgy nézhetett ki, mintha nukleáris katasztrófa érte volna. Számolatlan volt a halott és a hólyagos daganatban szenvedő, böglyök és szúnyogok csípései miatti súlyosan beteg, a sáskák és a jégeső pedig letarolt minden növényt és gyümölcsfát. Az emberek az esetleg bekövetkező újabb csapások miatt rettegtek, s ekkor kezdődött a három napos „tapintható” sötétség. Ez már valóságos karantén lett számukra, nem volt iránymutató fény, házaikat elhagyni nem tudták. Abban az országrészben, ahol Izráel fiai laktak, viszont minden a természet rendje szerint történt: nappal világos, éjszaka pedig sötét volt.

Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a történelemben ismétlődik a tapintható sötétség korszaka. Napjaink társadalma is magán hordozza ennek jeleit, amit a kórházi beszélgetés is jelez. Az Istent nem ismerő tömegek kétségbeesetten, tapogatódzva keresnek utat a sötétségben, majd belefáradva a keresésbe, közömbössé válnak – a sötétség pedig egyre sűrűbb lesz bennük és körülöttük.

Viszont Jézus Krisztus megváltott népe a legsötétebb éjszakában is Isten Lelkének világosságában élhet. A Biblia igéi reménységgel biztatnak a teljes világosság megjelenésére is: Jézus Krisztus visszajövetelére.

„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály; nem tudják, miben botlanak meg.” (Péld 4,18-19)