30+-os hajózás Visegrádra

Személyes gondolattal kezdem beszámolómat. Évekig nem jöttem el a 30+-ra, mert kellemetlennek éreztem, hogy a régi ismerősök ott látják a fényképemet az oldalon, és lesajnálnak, hogy Isten nem adott társat. Ezért 10 éven át egyszer sem vettem részt ezeken az alkalmakon. Amikor pedig először jöttem, erős kételyek voltak bennem, mert a korosztály számomra túl fiatal volt.

De aztán rájöttem két fontos dologra. 1. Ha az ember egy hívő szervezésű programsorozaton vesz részt, azzal tulajdonképpen az Isten népével vállal közösséget. Miért mennék világi társasággal túrázni, miért ne szervezzük meg ezeket a saját berkeinken belül? 2. Mi, idősebb egyedülálló nők sokan az Úrért vállaltuk az engedelmességet az egyedülállóságban, inkább minthogy belépjünk egy felemás igába. Ezt méltósággal hordozhatjuk, mint az Úr Jézusnak odaszánt élet gyümölcsét. Az engedelmesség Isten előtt végtelenül kedves áldozat, és ezt nem kell mások előtt szégyellni.

Engedelmességi lépés volt számomra az is, hogy csatlakoztam a 30+-hoz, és elkezdtem imádságban hordozni ezt a szolgálatot. Isten pedig ebben nagy örömet adott. Fontos, hogy az Isten népe barátságban is legyen egymással, ne csak futólag találkozzunk egy-egy csendesnapon, hiszen akkor alig különbözünk a népegyháztól. Bátorítanék mindenkit, hogy kezdje el imádságban hordozni a közösségépítő szolgálatokat, így köztük a 30+-ot is.

Egy forró nyári napon indultunk el Szentendréről hajóval. A szentendrei moló kicsit olyan mint a horvát tengerpart:)!!! Már a várakozás első órája is feltöltődés volt. Árnyékos kávézók, ragyogó víztükör.

A hajón háromféle helyszínre is átsétálhattunk, a légkondicionált belső tér, az árnyékos nyílt alsó rész és a forró felső szint is kínálta magát, ahol le is lehetett ülni. A legtöbben váltogattuk a terepet. A Duna a maga természetességében hömpölygött, ezt a harmóniát csak néhány kenus tarkította. Olyan jó volt nézni a természetes kiépítetlen partot a vízbe hajló faágakkal!

Visegrádra érve kisebb csoportok alakultak, volt aki étterembe ment, volt aki a vár felé indult. Jómagam egy túraútvonalon indultam el a vár tövében és ezzel együtt ez a nap számomra tökéletes volt. :))))

Hazafelé kissé kényelmetlenebb volt a hajó, de annyira szép volt ez a nap, hogy nem bántuk. Bőven nyílt lehetőség beszélgetésre, vagy arra, hogy az ember egyszerűen csak üljön és nézze a tájat. Mire Szentendrére értünk, már lehűlt az idő, és a csapat többsége elindult még egy utolsó közös sétára, fagyizásra és sütizésre a „dunai-horvát tengerparton” :).

Visegrádon kapott mindenki egy igét, az enyémet szeretném ide idézni:

“JÖJJETEK, TÉRJÜNK MEG AZ ÚRHOZ, MERT Ő MEGSEBEZ, DE MEG IS GYÓGYÍT, MEGVER, DE BE IS KÖTÖZ BENNÜNKET.” HÓS 6,1.

Kovács Kamilla