Amíg előbb el nem rothad

A tavasz a kerti munkák időszaka is – bár az év többi részében is akad tennivaló egy ápolt kertben. Ilyenkor el kell takarítani a virágágyakat védő téli falevél takarót, metszeni kell a fákat, bokrokat, rózsákat; és kapálni, gyomlálni, palántázni.

Itt, a palántázásnál álljunk meg! Van, aki készen veszi a piacon vagy üzletben, de az idén talán még többen döntöttek úgy, hogy ezt is – mint egész életünket – otthon oldjuk meg. Ehhez már jó előre kis cserepekben el kellett vetni a virágmagokat vagy a zöldségfélék magját, hogy mire az idő melegebbre fordul, palántázni lehessen. Én is ezt választottam, és a tavaly ősszel megszedett bársonyvirág (magyarul „büdöske”) magokat március elején pici palántázó cserepekbe vetettem.

Hadd tegyek itt egy kitérőt! Milyen érdekes a magyar nyelvi gondolkodás! Cserép – a Wikipedia szerint – „nem más, mint égetett agyag”. Egy anyagnévből egy használati tárgy neve lett, sőt többé is, mert van cserépedény, tetőcserép, és ha egy üvegtárgyat leejtünk, akkor üvegcserép is. De, hogy nyelvi gondolkodásunk még egy csavart tegyen, van műanyag cserép is: azok a kis fekete-barna „cserepek”, amikben a palántákat árusítják, alakjuk alapján kapták nevüket.

Visszatérve a kertészkedéshez, én ilyen kis műanyag cserepeket használok. Április közepére elérték a palánták az 5-10 cm-t, s az idő is melegebbre fordult, így megkezdődhetett a végleges helyre telepítésük. Igen, csak ehhez kis gödröket kell kialakítani, azt jó virágfölddel kibélelni, hogy a palánta jól érezze magát az új helyén. Ez a virágföld pedig úgy keletkezik, hogy a háztartási zöldhulladékot és a kertből kikerülő sokféle zöld nyesedéket komposztálom. A teteje, a friss réteg mindenféle növényi eredetű „szemét”, de lefejtve a felső rétegeket, alatta porhanyós feketeföldet találunk.

Erre csodálkoztam rá. Ez az életnek hasonló csodája, mint ahogyan a magból virág lesz. Biztosan tudományosan analizálható, hogy a folyamat miként megy végbe, de bele van programozva a folyamat. Valaki elkészítette a programot, s az – ha a körülmények kedvezőek – lefut. Mindig ugyan úgy.

Így kertészkedve jutott eszembe, hogy Pál apostol hasonló képet használ a halottak feltámadásával kapcsolatban. Talán most még csak szemétnek látszik az életünk, de benne van Isten programja, hogy átalakuljon jó földdé, amibe belehullhat Isten igéjének a magja, s ott hasznos, szemet gyönyörködtető növénnyé serkenjen.

„De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet.” (1Kor 15, 35-38)