A koronavírus járvány margójára

A református Bibliaolvasó kalauz szerint az egyik napi újszövetségi ige a tíz leprás meggyógyítása volt (Lk 17,11-19). Elgondolkoztam azon, hogy az Úr Jézus földi ittjártakor a lepra kórokozója legalább annyira ismeretlen volt a kor orvosai előtt, mint ma, a koronavírusé. Halálos betegség lévén, semmi más eszközük a terjedés ellen nem volt, mint a karantén; olyan emberi, járványügyi megoldás, ami némi védelmet nyújtott.

Ám Jézus Krisztus, a mi megváltó és mindenható Istenünk ugyanúgy mindent tudott már akkor is a lepra kórokozójáról, ahogyan ma is egészen pontosan tud mindent a koronavírusról. Nem is csak tudott róla mindent, de az Ura is volt annak. Elég volt csak meglátnia a betegeket, és elküldenie annak a kornak a járványügyi szakembereihez, és a leprások mire odaértek, “megtisztultak”, azaz mind meggyógyultak.

Különösen is szomorú ebben a történetben, hogy miután tízen így, Jézus Krisztus küldő szavára – az egyébként befolyásolhatatlan – a halálos betegségtől megszabadultak, kilencet közülük ez még csak meg sem lepett, még köszönetet mondani sem mentek vissza. A hálátlanságnak ez a mértéke még Jézus Krisztust is meglepte. Csak egy akadt a meggyógyultak között, aki talán ismerte és meg is cselekedte azt, amit az 50. zsoltár tanít (Zsolt 50,14-15).

Az immár a mennyben uralkodó Jézus Krisztus, a királyok Királya és az uraknak Ura, nemcsak teremtője, de ura is a koronavírusnak. A mai világjárvány is az ő hatásköre, mint egykor a tíz leprás betegsége. Egyetlen szava elég lehetne, hogy ez a ma mindent uraló pánik és a mindent felülíró járványügyi intézkedések (amiben némiképpen követhető Isten teremtési rendjének a helyreállítása, ill. az utóbbi 30 évet uraló liberalizmus tehetetlensége és kifulladása) feleslegessé váljanak.

A járvány “jó hatása” tehát, hogy “a vírus átmenetileg visszahozta a rendet” (Szentesi Zöldi László). Vajon, ha Urunk visszafordítaná a világjárványt, és a mai naptól egyetlen új megbetegedést sem észlelhetnénk, akkor Európából hányan mennének vissza Jézus Krisztushoz, adnának hálát neki, és dicsőítenék az Istent? Csak a tíz százalék? Vagy még kevesebb?

„Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok könyve 50,14-15)