Protekció helyett megváltás

Szülővárosomban van egy kastély, aminek parkja körül volt kerítve, oda idegenek nem léphettek be.
De számomra egy barátság elhárította ezt az akadályt, ugyanis az óvodai barátnőm a kastély szomszédságában lakott, így neki és családjának szabad bejárása volt a kastélypark területére, ennek révén pedig én is bejuthattam erre a zárt, titokzatos területre. A barátnőmmel boldogan barangoltunk a gyönyörű parkban, hintáztunk a fák lenyúló ágain, kergetőztünk a kiszáradt szökőkútban, és felmerészkedhettünk a tűzoltószertár lapos tetejére is. Gyerekként ettől a lehetőségtől meseszerű helyzetben éreztem magam. A protekció (jelentése: befolyásos személy nyújtotta, inkább a személyt, mint az ügyet néző támogatás) megnyitotta előttem a kastélykert mások elől elzárt területét.
Ez a történet jutott eszembe Jézus megváltó művére gondolva, hiszen Jézus is kaput nyitott a megváltottak előtt a bűneset miatt – ember elől – elzárt Isten országába és örök életbe. Ez azonban más és sokkal több volt részéről, mint protekció.
Hiszen az Atya nem arra való tekintettel tárta ki előttünk Isten országának ajtaját, hogy azt Fia, a királyfi kérte tőle. (Ez lett volna a protekció.) Az, hogy az Atya mindenkinél jobban ismerte és szerette Fiát, még nem volt elég ahhoz, hogy – protekcióval – megnyíljon előttünk az elzárt világ.
Az egyetlen lehetőség és feltétel a bűneink miatti büntetésünk letöltése volt, amit Jézus Krisztus saját életének feláldozásával teljesített az Atya iránti és irántunk való szeretetéből.
Isten döntését sohasem befolyásolná a protekció-kérésünk, de tökéletesen elegendő és örök érvényű előtte Jézus Krisztus önként vállalt áldozata, amire hivatkozva beléphetünk csodálatos országába.

„Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg… az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” (Ézsaiás 53,5-6)