(Kereszt)gyereknapra

„A puding próbája az evés” – ismerjük a közmondásból. A hívő keresztyén emberek között éppen az ellenkezője igaz ennek az állításnak, mivel nem a próba, a gyakorlat alapján, hanem a reménységben való bővelkedés által tölt be Isten örömmel és békességgel (Róma 15,13).
Első olvasásra talán furcsa ez az okfejtés, ezért életem egy fontos eseményével igazolnám ezt az állítást, hiszen Isten szava igaz. Bátran ráállhatunk minden előzetes ’kóstolás’ nélkül.
Nem mentem férjhez, tehát nincsenek gyermekeim sem, ezért az anyák napja és a gyermeknap a naptáramban akár feketebetűs ünnep is lehetne számomra, szomorú mementóként: ’lám’, Isten milyen öröm-forrástól fosztott meg engem!
Viszont Isten az ígéretét rám is kiárasztotta, amire mindig is reménykedő bizalommal tekintettem: „Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! – mondja az Úr.” (Ézs 54,1).
Bizony, Isten szava igaz, hiszen ma már akár nagycsaládosnak is nevezhetném magamat, hiszen három keresztgyermekem időnként olyan meleg szeretettel halmoz el, hogy sok szülő is megirigyelné. Például Rodé, az óvodás korú keresztlányom, anyák napján saját készítésü kis ajándékkal és virággal lepett meg. A másik, a Franciaországban élő – már férjes asszony – nem csak telefonon köszöntött, hanem meglepetésként kedves sorokkal ellátott képeslapot is küldött, ezzel a „jókívánsággal”:

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15,13)