Gazdaság

Maga a fogalom is torzult az idők folyamán, tehát először a fejekben van szükség reformációra, hogy újra helyesen értsük a gazdaság eredeti jelentését, ugyanis korunkban a fogalom gazda(g)sággá torzult. Vagyis a gazdasági cél a gazdagodás, és nem a ránk bízottakról való gondoskodás. A gazda-ság viszont feltételez egy gazdát, aki gondoskodik háza népéről – a legkisebbektől a legidősebbekig – és az életerős munkabíróktól a legelesettebbekig. Mi valljuk, hogy az Atya Isten a gazda, s minket csak sáfársággal bízott meg. Úgy kell gazdálkodnunk, hogy a következő nemzedék is hasonlóképpen részesüljön a javakból. Működtetni kell a gazdaságot, és nincs jogunk felélni azt. Úgy sáfárkodjunk tehát vele, hogy végül a Gazda elszámoltat a ránk bízott vagyonnal, mint arra a talentumos példázatban az Úr Jézus figyelmeztet is:

„Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.” (1Kor 4,1-2)