Engedelmesség

Hálás vagyok Istennek, hogy őszülő korban is nevel, formál, és elmond még új dolgokat, vagy elmondja sokadjára, amit már régen tudnom kéne. Mostanában az engedelmesség kérdését helyezte nagyon a szívemre Isten.
Azelőtt mindig zúgolódtam, ha valamire, amit nagyon szerettem volna, a férjem határozottan azt mondta, hogy “nem”. Ma már belátom, hogy minden úgy volt jó, ahogy mondta. Pedig hányszor vittek volna másfelé az érzelmeim, a vágyaim, hányszor szövögettem irreális terveket!
Ma már látom, hogy az engedetlenség nem csak “szépséghiba”, hanem súlyos bűn. Szomorú példák mutatják, hogy ha a feleség nem rendeli magát alá férje akaratának, hanem évtizedeken keresztül ő irányít, annak romlás a vége.
A hívő asszonyok az Úrnak engedelmeskednek, ha a férjüknek engedelmeskednek.

„Az asszonyok engedelmeskedjenek saját férjüknek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, amint Krisztus is feje az egyháznak, és ő maga a test megtartója. De ahogyan az egyház engedelmes Krisztusnak, úgy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek mindenben.” (Ef 5,22-24)