Diadalmenet

Amikor a Római Birodalomban a császár, az imperátor vagy a hadvezér egy sikeres hadjáratról vagy egy csatából győztesként hazatért, pompás diadalmenetet készítettek a számára. A győzelem babérjaival megkoszorúzva állt a diadalkocsin, amit gyönyörű paripák húztak. Mögötte meneteltek a győztes tisztek és katonák, akik a zsákmányolt kincseket és a legyőzött ellenségtől rabolt javakat hozták magukkal. Őket követték a legyőzött fejedelmek, hadvezérek és katonák, valamint a legyőzött népek férfiai, asszonyai és gyermekei.
A diadalmenet előtt azonban a papok azokat az isteneket és bálványokat hordozták, amiket tiszteltek a Római Birodalomban, és nagy tömjénezőket lóbáltak. Ezzel mutatták ki isteneiknek a nekik járó hálát az ellenség felett aratott győzelemért. A diadalmenet minden részén és oszlopán szétáradt az elégett fűszereknek ez a bódító illata, ami a papok füstölőjéből szállt fel. A győztesen hazatérő rómaiak számára ez az illat életet, jólétet és diadalt jelentett. Őket tisztelettel és ujjongással vették körül, ők gazdag zsákmánnyal tértek haza. Számukra ez az „élet illata volt életre”, és dicsőséges élet várt rájuk. Azonban a legyőzöttek, leigázottak és foglyok számára – akiket egy ilyen diadalmenetben magukkal hoztak – ez az illat borzalmas rabszolgaságot, embertelen jogfosztottságot, kegyetlen kivégzést, azaz erőszakos halált jelentett. Számukra ez a „halál illata volt a halálra”. A papok áldozati füstölőjében mindig csak egyetlen illat volt: ez némelyek számára pompás életet, másoknak kegyetlen halált jelentett.
Amikor a népek apostola, Pál, leírta az alábbi mondatokat a korinthusi gyülekezetnek, mindenki tudta, mit akar ezzel üzenni: Csak egyetlen dicsőséges Király és Győztes van, aki a véres kereszten, a dicsőséges feltámadásban és a diadalmas mennybemenetelben örökre legyőzött minden ellenséget, mint amilyen a bűn, a halál és az ördög, és a Kolossé 2,15 szerint, mint legyőzötteket nyilvánosan kipellengérezte és diadalmenetben meghurcolta. Ezekkel a szavakkal mutatta be Pál apostol a hívővé vált korinthusiaknak – és most számunkra is – Jézus Krisztus hatalmas megváltói művét.”
(forrás: Joachim Langhammer: Példázatok, igaz történetek c. könyv, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió)

„Hálát adok Istennek, aki mindig diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert mi a Krisztus illattétele vagyunk az Isten számára mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; ezeknek halál illata halálra, amazoknak pedig élet illata életre. És ki alkalmas erre?” (2Kor 2,14-16)