“Imádkozzatok értünk!”

„Körülvettek, halálra vagyunk ítélve… Imádkozzatok értünk!” Ezek egy Ninivei-fennsíkra menekült iraki keresztyén valószínűleg utolsó mondatai, amit hittársának vetett papírra.

Az iraki Moszul városából érkező hírfoszlányok szerint ismét a keresztények esnek áldozatául a terrorizmusnak és az öldöklésnek. Az 1.8 millió lakost számláló városban, ami hagyományosan az iraki keresztyénség központja volt, a keresztyének száma az elmúlt tíz év alatt harmincötezerről háromezerre csökkent. Drámai fogyásuk nem mindennapi körülményeiknek köszönhető.

Az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) nevű, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezethez köthető szunnita fegyveres szervezet előző héten, egy villámhadjáratban elfoglalt több fontos iraki várost, köztük Moszult, az ország második legnagyobb települését, és Tikrítet, Szaddám Huszein volt iraki diktátor szülővárosát, majd bejelentette, hogy Bagdad ellen vonul. Meg nem erősített hírek szerint Moszultól keletre felrobbantottak egy épülő templomot. Mar Behnam kolostora, az asszír kereszténység egyik legősibb, 4. századra visszanyúló épülete is az Iraki és Levantei Iszlám Állam fegyvereseinek kezébe került.
Csapdában érzi magát, és retteg az észak-iraki 30 ezer lakosú Bartala keresztény lakossága is, akik mindössze 20 kilométerre élnek Moszultól. A félelmet csak növeli a kormányerők távozása. A helyi lakosok jelenleg csak a mintegy hatszáz fős keresztény rendfenntartó erőhöz és a pesmergák néven ismert kurd milícistákhoz fordulhatnak védelemért.
Ez a védelem azonban meglehetősen nevetségesnek tűnik a felfegyverzett és kiképzett lázadókkal szemben. A bartalai keresztények és a vallási kisebbségnek azok a tagjai, akik Moszul elfoglalása után a településen találtak menedéket, úgy érzik, csapdába kerültek: egyik oldalról az őket hitetleneknek tartó felkelők fenyegetnek, a másik oldalon pedig az a szövetségi kormány áll, amelyik nem tudta megvédeni őket.
“A kormány nem törődik velünk, láttuk, amikor a hadsereg elmenekült, és magunkra hagyott minket, hogy meghaljunk” – mondta Szaba Juszef bartalai lakos.
A helyiek közül többen a reménytelennek látszó körülmények ellenére kitartanak. “Én itt maradok, akármi történjék is. Ha meg kell halnom a templom védelmében, akkor meg fogok halni” – mondta egy elszánt férfi.
“A helyzetünk évek óta katasztrofális” – teszi hozzá egy asszony. „2008-ban két fivéremet rabolták el: egyiküket elengedték, a másikat meggyilkolták. Ráadásul most egy olyan küzdelemben estünk csapdába, amit nem is mi vívunk. Szaddám Huszein idején tudtuk, melyik nevet nem szabad kimondani. Most viszont sanyargat minket a kormány, fenyegetnek a felkelők, és egyszerűen nincs hova mennünk.”
Az ILIÁ hatalomátvétele miatt várhatóan tovább erősödik a keresztyének elvándorlása az országból. Az 1990-es években a keresztyének létszáma 1,2 millió volt, a legutóbbi támadások idején mindössze háromszázezer körül mozgott. Sokan Európában keresnek menedéket, mivel Irakban nehezen találnak munkát, lakáskörülményeik kilátástalanok, nem tanulhatnak, nem jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz – összegzi az Open Doors International 2014-es World Watch jelentése.
Núri al-Máliki miniszterelnök megígérte, hogy az iraki hadsereg visszaszerzi az irányítást, de ez, ha meg is történik, mindenképpen időbe telik, és lehet, hogy a keresztyének számára már túl késő lesz. A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy ha a közel-keleti keresztyének elhagyják lakóhelyüket, és Nyugatra menekülnek, már nem térnek vissza. Más szavakkal, Irak keresztyénektől való megtisztítása a végső stádiumába lépett. Mindez mélységesen megrázó az Egyház számára, hiszen a keresztyének kétezer éves történelme válik semmivé, de a Nyugat is hosszú távú nemzetbiztonsági következményekkel számolhat. Érdekes módon az amerikai politikusok, akik hevesen védelmezik a muzulmánok jogait az Egyesült Államokban, semmit sem tesznek a megszűnőben lévő keresztyén kisebbség védelmében.