Hitgyilkos

A pornográfia széleskörű elterjedésétől, a különböző tinédzserhóbortokon át a teljes képernyő-függőség kialakulásáig nagyon sok mindent lehet az Internet számlájára írni. De vajon hibáztatható-e azért is, hogy egyre több ember marad hitetlen? Vajon lehetséges ez?

2014 áprilisában a CNN, az egyik legismertebb amerikai hírcsatorna honlapjának a hit kérdéseivel foglalkozó blogja részleteket közölt egy frissen megjelent tanulmányból, amely Allen Downey, a massachusetts-i Olin College of Engineering professzorának tollából származik. A számítástechnika világában otthonosan mozgó szakember a Vallási hovatartozás, az oktatás és az Internethasználat című tanulmányában azt akarta megérteni, hogy miért nőtt meg robbanásszerűen azoknak a száma, akik saját bevallásuk szerint semmilyen vallási elkötelezettséggel nem rendelkeznek. Ők azok, akik a felméréseken az „egyik sem” kategóriát szokták bejelölni. Ezeket a személyeket a Pew Research Center az Egyesült Államok leggyorsabban növekvő „vallási” csoportjának nevezi.

1985 óta, mondja Downey, a Felsőoktatási Kutatóintézet, a CIRP felmérésének adatai szerint, azoknak az elsőéves főiskolai hallgatóknak a száma, aki nem tartoznak egyetlen vallási felekezethez sem, 8%-ról 25%-ra emelkedett. Az amerikai társadalom és az állampolgárok véleményének változásait 1972 óta figyelemmel kísérő General Social Survey (GSS) statisztikai adatai szerint, 1990 és 2000 között a magukat semmilyen vallási csoporthoz sem tartozónak valló amerikaiak száma 8%-ról 18%-ra ugrott.
Ezek a trendek egyezést mutatnak a Pew Research Center Vallás és Közélet elnevezésű projektjének adataival. 2012-ben öt amerikai közül egy, valamint a 30 év alattiak egyharmada állította magáról, hogy egyetlen valláshoz sem tartozik.

Downey kutatásai alapján kapcsolatot fedezett fel a megnövekedett Internethasználat és a vallás elhagyása között. 1990-ben a felnőttek Internethasználata lényegében nulla volt. Húsz évvel később 80%-ra ugrott. Ugyanebben a húsz évben 25 millióra nőtt azoknak a száma, akik vallásukat tekintve sehova nem tartoznak. A neten hetente néhány órát eltöltők csoportja 2%-al kevésbé fogékony arra, hogy valamilyen vallási közösséghez tartozzon. Akik ennél többet, heti hét órát töltenek online azoknak további 3%-al csökkent az érdeklődése a vallási felekezetek (vallásos kérdések) iránt, tovább növelve ezzel az „egyik sem kategóriát”.

Downey óvatosan azért megjegyzi, hogy ez az összefüggés nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést. De az általa feldolgozott oktatásra, vallásos neveltetésre, vidéki/városi környezetre és a jövedelem eloszlás kérdéseivel foglalkozó statisztikák összefüggései alapján mégis erre a következtetésre jutott. Az internet újfajta gondolkodást igényel, új távlatokat nyit egy homogén közegben élő számára. A professzor úgy véli, a felekezetek elhagyása leginkább vallásos neveltetés csökkenésének számlájára írható, összesen 25% erejéig. Az egyetemi, főiskolai oktatásnak, ismeretszerzésnek 5%-ot tulajdonít, míg az Internetnek további 20%-ot. A maradék 50 %-ot a generációváltás, egy új nemzedék feltűnése befolyásolja jelentősen. Ami egyértelműen azt jelenti, hogy az utóbbi évtizedekben születettek kevésbé fognak vallási felekezetekhez kapcsolódni.

A Pew Research Center más magyarázatot ad a kérdésre. Szerintük a fiatal amerikai felnőttek manapság azt érzékelik, hogy a szervezett vallás mélyen összefonódik a konzervatív politikával, és ők ezzel nem akarnak közösséget vállalni, hiszen különösen kiéleződik a kérdés az azonos neműek házasságával és az abortusszal kapcsolatban. A házasságkötés idejének kitolódása, a széleskörű társadalmi elhatárolódás és a társadalom szekularizálódása valószínűleg szintén jelentős szerepet játszik.

A társadalom és a hit összefüggései folyamatosan változnak, és hogy mindebbe hogyan illeszkedik be az Internet az egy rendkívül bonyolult rendszer elemzését teszi szükségessé. Ennek a folyamatosan változó digitális környeznek sok millió ember a része, akik közül számtalan kutat online, hogy spirituális és vallási kérdésekre választ találjon.

Cheryl Casey a Vermont állambeli Champlain College média, társadalom és etika professzora a vallási szertartások revirtualizálásáról ír, valamint a technológia és a vallás átalakuló kapcsolatáról. Casey szerint Downey helyes úton jár a tömegek felekezetekből való elszakadásával kapcsolatban.

„Az intézményi ellenőrzés megszűnt, tehát már nem arról van szó, hogy több gyülekezetre, egyházra van szükség, amelyek közül választani lehet, hanem arról, hogy ugyanazt a kérdést többféleképpen is fel lehet tenni, mind több és többféle embernek. A népesség a formális hovatartozástól elmozdulva a vallással kapcsolatos kereséseiket a nulláról kezdik, és az Internet természeténél fogva a résztvevők számára lehetővé válik, hogy a beszélgetés organikusan növekedjék.” Korábban így fogalmazott: „ Amikor egy új technológia jelenik meg, mint a nyomtatott sajtó, vagy az Internet, hatalmas kulturális változás megy végbe, amely a vallás számára is hatalmas kihívást jelent. A kulturális változás meghatározza, hogyan beszélnek és gondolkodnak az emberek Istenről. Ennek a dinamikának a feltárása azonban még további vizsgálatokat igényel.