Noé

Darren Aronofsky Noé című filmje merészen birkózik a Szentírás szövegével, amelynek eredménye egy káprázatos ügyességgel megalkotott, baljóslatúan keresztyénellenes film. A 135 millió dolláros költségvetéssel készült mozi már a bemutató előtt hatalmas hullámokat kavart. 

A rendező persze tisztában volt vele, hogy minden értelemben viharos vizekre evez, de mint tudjuk, a hollywoodi körökben mostanság igen felkapott Aronofsky nem ijed meg a saját árnyékától.
A film utolsó vágása előtt a Paramount Studió, hatalmas diplomáciai érzékkel, több körben is tanácskozott az Egyesült Államok vallási életét meghatározó egyházi vezetőkkel, és a biztonság kedvéért külföldön előbb tesztelte az alkotást, mint saját hazájában.
A mozi alkotói több száz interjút adtak, magyarázzák, folyamatosan népszerűsítik a filmet, és – miközben úgy tűnik, mindenhol jelen vannak – lassan áthangolják, és maguk mellé állítják a kezdetben kételkedőket, akik nemtetszésüknek hangot adtak. A darab köztudottan ateista producere csak néhány nappal ezelőtt nyilatkozta Washingtonban, mennyire büszke rá, hogy egy olyan történetet finanszírozhatott, amit ugyan a Biblia inspirált, de sikerült „világivá” alakítani. Aronofskyt, a Fekete hattyú, A pankrátor, A forrás, a Rekviem egy álomért rendezőjét, saját bevallása szerint, egyáltalán nem érdekli az, hogy mit mondanak a vallásos emberek és szervezetek, a történetet pedig büszkén nevezi a legkevésbé biblia filmnek. Noét, a világ első környezetvédőjének tartja, és felhívta a filmkritikusok figyelmét arra, hogy a mozi során egyetlen egyszer sem hangzik el Isten neve.
Az opuszt közben – vallási okokra hivatkozva – Katarban, Bahreinben, az Egyesült Arab Emírségekben és Indonéziában is betiltották, és hasonló intézkedés várható esetleg Egyiptomban, Jordániában és Kuvaitban is. A biztonság kedvéért a Paramount Stúdió szorgalmazta, hogy az alkotók találkozzanak Ferenc pápával. Federico Lombardi szentszéki szóvivő azonban azt mondta, nem szerepel az egyházfő napirendjében külön találkozó a filmesekkel. Russel Crowe, a Noét alakító Oscar-díjas filmsztár azonban valóban megjelent a Szent Péter téri általános audiencián, sőt az egyházfőnek Twitter üzeneteket is küldött, és figyelmébe ajánlotta a filmet.
De miről is szól Aronofsky erőteljes fantasy-elemekre építő filmje?
Amikor Aronofsky azt ígéri nekünk, hogy a legkevésbé bibliai filmmel lep meg bennünket, nem túloz. A Noé impozánsan megszerkesztett, lenyűgöző látványvilággal elkészített alkotás, amelynek az a célja, hogy a keresztyénséget olyannak mutassa be, amilyen soha nem volt. Vajon van-e bármi, amivel az ördög jobban elérné a célját, mint ha elhiteti az emberekkel, hogy meg vannak váltva, holott egyáltalán nincsenek?
A baj nem is Aronofsky sokat emlegetett művészi szabadságával, vagy az Istentől kapott képzelőerejével van, bár ezzel kapcsolatban is vannak kétségeim. Igaz, Cecil B. DeMille 1956-ban forgatott Tízparancsolat című filmje sem követi betű szerint a Bibliát. Ben-Hur is kitalált szereplő, az 1961-ben született Barabás című film majdnem száz százalékig a képzelet szüleménye.
Amivel viszont baj van, az a rendezőnek a közönséghez szóló üzenete. A Paramount, Aronofskyval karöltve, Noé történetén keresztül egy pogány istent igyekszik az Ószövetség Istenének álcázni, és ezzel a hitetéssel emberek millióit tévesztik meg. Sokan fognak eltávolodni Istentől, miközben hibásan azt gondolják, hogy a környezetvédelem eszméjét magukévá téve egyre közelebb kerülnek hozzá. Aronofsky ezalatt átértelmezi a bűn fogalmát, Istent pedig egy nehezen értelmezhető, hallgatag valakivé misztifikálja, aki nem akar szövetséget kötni az emberrel. Amikor pedig a történet végén a félőrült Noé nem válik unokái gyilkosává, az azért lehetséges, mert a szívében szeretet van, ezért jó ember, Isten pedig minderre rábólint, és szivárványt fest az égre.
A történet már az elején egy erőteljes és hamis felütéssel kezd: “Kezdetben nem volt semmi” – mondja a narrátor, majd egy újra és újra visszatérő jelenetet látunk, amint Káin meggyilkolja testvérét, Ábelt. Ennek a rettenetes testvérgyilkosságnak a következtében elharapózik a bűn a Földön, ami szinte vulkanikusan kopár tájjá változik. Itt él Noé (Russell Crowe) a családjával, feleségével, Námehhel (Jennifer Connelly) (a Biblia nem említi a nevét), és fiaival, Sémmel (Douglas Booth), Hámmal (Logan Lerman) és Jáfettel (Leo McHugh Carroll), elidegenedve, elzárkózva az emberiség többi részétől. A túlélésért küzdenek, miközben a Földet Káin leszármazottai népesítik be, akik mindent elpusztítanak, ami az útjukba kerül, bányásznak, városokat építenek, állati húst fogyasztanak, eleven állatokat szaggatnak szét, fákat vágnak ki. A Teremtőnek pedig teljesen elege van ebből. Ezzel szemben Noé azért is rászól a kisfiára, mert egy apró virágot kitépett a földből, hiszen arra tanítja családját, hogy csak azt használják fel a környezetből, ami feltétlenül szükséges.

Amíg a bibliai Noé történetben főként Isten beszél, Aronofsky szerint ez egyértelműen a középkorú Noé feladata. A távolságtartó, távoli idegenként viselkedő Teremtő (csak így utalnak Istenre a filmben) azért választotta ki, mert mindig igyekezett a kedvében járni. A bárka építésre vonatkozó utasításokat, a bibliai történettől eltérően, álomszerű, hallucinációs látomásokban kapja meg, ezért Aronofsky Noéja a sötétben tapogatózik, soha nem érti világosan Istent. Útra kel családja tagjaival, hogy felkeressék Matusáélt (Anthony Hopkins), mert segítséget akarnak tőle kérni a látomás értelmezéséhez. Találkozásukkor teljes egyetértésben állapítják meg, hogy az ember tette tönkre a Földet, és ezért a Teremtő el fogja pusztítani addigi formájában, mert nem szívlelheti tovább a környezetrombolást. Tehát nem azért, mert „szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” (1Móz 6,5). Mintha Isten nem a bálványimádás, istenkáromlás, tisztességtelenség, a házasságtörés, a szülőkkel szembeni tiszteletlenség elburjánzása, a bűn miatt jutott volna erre az elhatározásra.
A látogatás alatt éri utol Noét a második látomás, Matusáéltól kapott drogszerű készítmény hatására, amiből megérti, hogy egy hatalmas bárkát kell építenie. Matusáél, egyébként meglepő varázserővel rendelkezik, egyetlen érintéssel álomba küldi Noé fiát, Sémet, sebet gyógyít, később pedig termékennyé teszi a meddőt. Egy mágikus növényi magja is van, amelyik – mint mondja – még az Édenből származik. Amikor nem sokkal később Noé ezt a csodálatos magot a földbe helyezi, a másodperc töredéke alatt hatalmas erdőrengeteg emelkedik ki a földből, lehetővé téve, hogy Noé kényelmesen hozzájusson az építéshez szükséges faanyaghoz.
A mozi legmegdöbbentőbb szereplői a Vigyázók, a Nephilimek. Valószínűleg bukott angyalok, és a Teremtő azért változtatta kőóriásokká az eredetileg fénylényként működő teremtményeket, mert a bukás után Ádám és Éva segítségére siettek. A vad külsejű kőóriásoknak Nick Nolte, Mark Margolis és Frank Langella kölcsönözte a hangját. A Transformersre emlékeztető sziklaemberek nevetségesen komolytalanok. Nos, ezek a kőóriások segítenek Noénak a bárka megépítésében, és zúzzák halálra azokat, akik fel akarnak jutni a bárkára, amikor elered az eső. Majd miután hősiesen helytálltak, a Teremtő felviszi őket a mennybe (?)(!).
De mi történik, ha a gonosz nem hal ki azzal, hogy Káin leszármazottai meghalnak? Mi lesz, ha kiderül, a gonosz Noé saját családjában is jelen van, sőt ott van Noé szívében is. Hogyan szolgáltat Isten igazságot? Noé arra a következtetésre jut, hogy a Teremtő a teljes emberi nemzetséget eltörli a Föld színéről. A kettőjük közötti kommunikáció hiánya tehát súlyos konfliktusokhoz vezet. Olyannyira, hogy a bárkában a félőrült Noé – azt feltételezve, hogy a Teremtő őket is halálra szánta és az özönvíz után a Föld csak az „ártatlan” állatoké lesz – meg akarja ölni saját fiának lánygyermekeit.
A film egyébként több népszerű tévhitet és féligazságot is megerősít. Erőteljesen összemossa a teremtést a darwinizmussal. Szó nincs arról, hogy Noé megpróbálta volna meggyőzni a többieket az igazságról, vagy az igazság hirdetője lett volna (2Pt 2,5), inkább egyre zavarodottabb, dühösebb. Teljesen meglepő fordulat viszont, hogy Tubalkainnak sikerül feljutnia a bárkára az utolsó pillanatban, és ott elrejtőznie kilenc (!) hónapig, miközben gyíkot eszik, így tehát a Teremtőnek nem sikerül minden állatot megmentenie. Elszomorító, hogy mi, keresztyének az alkotói szabadságra hivatkozva mennyire megengedőek vagyunk Aronofskyval szemben, közben még a Harry Potter rajongók is túltesznek rajtunk, akik mélységesen fel lennének háborodva, ha a film rendezője nem követné J.K. Rowling regényének fordulatait.

Tudom, sokan már attól boldogok, hogy Hollywood bibliai témájú filmekkel foglalkozik, és lesz is belőlük még jó néhány ebben az évben. De nem hiszen, hogy ez elegendő lenne a megelégedettséghez. Ne felejtsük el hogy az emberek gondolkozásának egyik legerőteljesebb formáló eszköze éppen a filmművészet.

A Paramount Studió még az amerikai bemutató előtt egy nyilatkozatot csatolt a film marketing csomagjához, ami így hangzik: “A filmet Noé története ihlette. Bár a film művészi alkotás, mégis hisszük, hogy lényegét, értékét és egységét tekintve hű azokhoz az elvekhez, amelyek embermilliók hitének sarokkövei. A bibliai Noé története a Mózes első könyvében található.”

A Paramount Stúdió engem nem győzött meg.

Ken Ham, az Answers in Genesis alapítója és elnök-igazgatója nemrég a következőt nyilatkozta: „Barátaim, tegnap este megnéztem Hollywood (Paramount) Noé filmjét. Sokkal, sokkal rosszabb, mint gondoltam – sokkal rosszabb… Kimondom egyenesen: ez a film undorító és gonosz – pogányság!”