Hatásos önpusztítás

A hosszú évtizedekig tartó amerikai-orosz konfliktus, a fegyverkezési verseny, a tanácskozások hosszú sora után lehet, hogy Oroszország és Kína most jókat derül Amerikán?

Az Egyesült Államok, amely egykor magas erkölcsi mércéjéről, intellektuális becsvágyáról volt híres, belülről fogja elpusztítani önmagát?
Mintha a fejekben lassan, de biztosan mosódna el a határ a tudatmódosító szerek okozta károkkal kapcsolatban.
Amerikai egyik szövetségi állama, Colorado, 2014. január 1-jén megkezdte a marihuána törvényes árusítását. A drogboltokban 21 éven felüliek vásárolhatnak egyszerre 28 grammnyit. Washington államban, ahol szintén felszabadították a könnyű drog élvezeti cikként történő forgalmazását, tavasszal 334 üzlet nyílik. Alaska és Oregon várhatóan 2014-ben szavaz a legalizálásról, Kalifornia és öt másik állam – Arizona, Maine, Massachusetts, Montana és Nevada – ugyanezt teszi 2016-ban. Történik mindez abban az országban, amely közel egy évszázadon keresztül a marihuána elleni tilalom leghevesebb szószólója volt. Az 50-es 60-as években, az USA kábítószer elleni hadjáratának legbuzgóbb időszakában, életfogytig tartó szabadságvesztést is kaphatott valaki kábítószer birtoklásért.
Az 1980-as-90-es évek kábítószer elleni háborúja során éveken át küzdöttek azért, hogy visszatartsák a fiatalokat a rekreációs droghasználattól. “Just say No” (Csak mondj nemet!) hirdette a jelmondat, amit később kiterjesztették az erőszakra és a házasság előtti szexre is. Ma mintha minden visszájára fordult volna, és ennek éppen az ellenkezőjét sugallnák. A szlogen napjainkban akár így is hangozhatna: “You Can Say Yes” (Mondhatsz igent). Sokan azért engednek az új hullámnak, mert attól rettegnek, a titkos adatgyűjtési botrányból okulva, hogy a kormány túlságosan beleavatkozik az állampolgárok életébe. Másoknak a legalizálás egyszerűen megkönnyíti a kedvenc időtöltésükhöz szükséges szer beszerzését.
Az Egyesült Államokban a legális marihuána-üzlet mára 1,43 milliárd dolláros biznisz lett, 2014-ben várhatóan 2,34 milliárd dollárra növekszik. Ha valóban igaznak bizonyulnak az előrejelzések, a 64 százalékos növekedés meredekebb emelkedést mutat majd, mint az okos telefonok várható eladása, vagyis a marihuána üzlet a világ egyik leggyorsabban növekvő üzletága lesz. A Gallup intézet által 2013 őszén végzett közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 58 százaléka helyeselte a legalizálást, ami 10 százalékos növekedés az egy évvel korábbi adatokhoz képest.
Valójában egy politikai mozgalom nyomán megszülető gazdasági ébredés folyamatának vagyunk tanúi. A kábítószer ellenes harc megszűnése a 21. század legnagyobb üzleti lehetőségével kecsegtet. A Drogpolitikai Szövetség ügyvezető elnöke, Ethan Nadelmann tavaly egy kábítószerreform konferencián elismerte, a drognyitányból nem a kábítószer elleni harcban résztvevők profitálnak, de nem is a “marihuána-aktivisták”, akik azt remélik, az egész majd jól sül el, hanem azok a kapitalista erők, amik beléptek egy addig tiltott piacra. Ezek a kapitalisták erőszakosak és brutálisak.
Amikor az adagolás kérdésére kerül sor, vagy felmerül, vajon mekkora adag a „biztonságos”, de valójában senki nem tudja a választ. Jelentős különbség van ugyanis aközött, hogy a drog cigaretta, élelmiszer (sütemény), vagy ital formájában kerül a szervezetbe, hiszen mindhárom esetben más a reakció. “Azonban a tudomány még nem tart ott, hogy meg tudná biztosan mondani, mekkora a biztonságos adag.” – nyilatkozta Mark Kleiman az UCLA professzora, aki egyébként a szeszesitalokkal kapcsolatos szabályozások megalkotásakor már dolgozott a kormánnyal. “A marihuána nem veszélyesebb, mint az alkohol – vélekedett ezek után Barack Obama amerikai elnök a The New Yorker magazinnak adott nyilatkozatában. 
Miután az első meghökkenésen túlesünk, természetesen azt a kérdést tesszük fel, hogyan értelmezhetjük mindezt keresztyénként? Ahhoz, hogy megértsük, mi is történik valójában, be kell látnunk, mennyire beleilleszkedik a kábítószer használata a kortárs kultúra gondolkodási modelljébe. Hiszen, tévesen, a szabadság forrásának tekintjük a tudatmódosító szereket, ami akkor válik igazán érthetővé, ha észrevesszük, mekkora izgalom veszi körül a függés fogalmát. Ha valaki függő, akkor a társadalom értékelése szerint nem tudja megélni az akarat szabadságát. Ha valaki függ valamitől vagy valakitől, például Istentől, az megtagadja a modern társadalom elképzelését a szabadságról. Miközben a függés egy bizonyos fajtája ellen küzdünk, nem látjuk, milyen hihetetlen mennyiségű pirulát, balzsamot, szirupot juttatunk a testünkbe, hogy a mindennapi fáradság, fájdalom, öregedés alól felszabadítsuk. Célunk az, hogy enyhítsük amiatt érzett szorongásunkat, hogy valójában még most sem azok vagyunk, akiknek lennünk kellene. Nem értük el a célt, amit kitűztünk magunk elé. A fizikai komfortérzés és az önmegvalósítás érdekében figyelmen kívül hagyjuk teremtettségünket és azt a tényt, hogy Istennek más célja van velünk.
A drogok használatát népszerűsítő szlogenek legnagyobb része a szabadságról szól, és arra biztat, szabadítsd fel az értelmedet. Ez a látszólagos függetlenség megfoszt bennünket attól, hogy élvezni tudjuk Istentől kapott teremtmény létünket, és a tőle való függésben végre valóban átéljük a szabadságot. A drog az az eszköz, amivel saját akaratunkból előállítunk és működtetni akarunk egy jobb és teljesebb életet. Ezzel saját felszabadító harcaink áldozataivá válunk.
Hogy ennek a harcnak az újabb fejezete milyen következményekkel jár, és milyen hatással lesz a következő generáció szellemi képességeire, emberi kapcsolataira, etikájára, munkamoráljára, alkotóképességére, hogy milyen tragikus következményei lesznek a mindennapokban, annak valószínűleg még a mi generációnk is szemtanúja lesz.

(Forrás: Rolling Stone-2014-január)