Közel-kelet. Amerikai követség. Dühöngő muzulmán diákok egy csoportja a kapuk előtt amerikai zászlót éget és köveket dobál az épületre. A házban, az ablaknál egy diplomata a másikhoz fordul: „Az üveg golyóálló, ugye?” Mire a mellette álló: „Annak kell lennie, de nem hiszem, hogy kipróbálták volna.”

Majd – valószínűleg egy előre megtervezett támadás részeként – egy felfegyverzett csoport átugrik a kerítésen, és a bosszúvágytól felhevülve kiabálják: „Nagy Sátán”. A kamera egyik szobát a másik után pásztázza végig, ahogy a bent rekedtek az utolsó másodperceket is kihasználva titkos információkat semmisítsenek meg, mielőtt kivonszolnák őket bekötött szemmel az utcára. Nyilvánvaló, ez e követség ellenséges területen áll, mégis minimális védelemmel látták el.

A leírás nem a 2012-es bengázi amerikai konzulátus elleni támadás bemutatása, amely szeptember 11-én négy amerikai állampolgár – köztük Chris Stevens nagykövet – életét követelte, hanem Ben Affleck legújabb filmjének nyitó képsora.

Ben Affleck legújabb rendezése, az Argo magával ragadó, nagy szakértelemmel megalkotott politikai thriller, szinte minden percében komoly, zseniális dráma, ami a közelmúlt történelmének egy rövid fejezetét dolgozza fel.

Chris Terrio pompásan megírt forgatókönyvének felhasználásával Affleck ügyesen kalauzolja végig a nézőt az Argo bonyolult geopolitikai, politikai és lelki eseményein.

A bevezetőben az iráni iszlám forradalom gyökereit ismerhetjük meg, megtudjuk, hogy 1979. januárjában győzött az iszlám forradalom, megbukott Reza Pahlavi sah amerikai támogatást élvező rendszere. Khomeini ajatollah hazatért száműzetéséből, és az alkotmány őt nyilvánította az iszlám köztársaság legfőbb vezetőjének. Jimmy Carter amerikai elnök humanitárius indíttatásból engedélyezte a sah amerikai gyógykezelését, mire Teheránban tiltakozó tüntetések kezdődtek.

A következő kockán már a teheráni amerikai nagykövetség épületét megtámadó iszlamista diákokat látjuk, akik 1979. november 4-én megrohamozták a követséget, az ott dolgozó diplomatákat túszul ejtették, és 444 napon át tartották fogva őket. Ennek nyomán a két ország között megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. A túszok kiszabadítására indított katonai akció látványos kudarca végképp elmérgesítette Washington és Irán viszonyát, s megakadályozta Jimmy Carter elnök újraválasztását.

Visszatérve a film eseményeihez, a következő képsor a kanadai nagykövet Ken Taylor (Victor Garber) otthonába visz bennünket, aki vállalta, hogy menedéket nyújt annak a hat amerikainak, akiknek sikerült egy alagúton keresztül kimenekülniük a követség épületéből. Ezután Washington következik, látjuk, amint a Külügyminisztérium és a CIA az amerikai túszok kiszabadításának lehetőségeit latolgatja. Közben Tony Mendeznek (akit Ben Affleck alakít), a túszmentés nagymesterének a fejéből kipattan a világ „legjobb rossz ötlete”. Mendez kiötli, hogy forgassanak egy álfilmet a Star Wars-hoz hasonló történettel, Argo címmel, amihez egzotikus helyszínekre van szükség, amelyre a film stábja történetesen éppen Iránban bukkant rá.

Mendez saját élete kockáztatásával berepül Irán területére, és hamis kanadai útleveleket visz a hat amerikainak, és azt tervezi, hogy 72 órával később majd elhagyják az országot. Amikor Mendez zöld utat kap, megpróbálja a filmkészítést olyan valóságosnak álcázni, amennyire csak lehetséges. Kapcsolatba lép egy Hollywoodban régóta bevált maszkkészítővel, John Chambers-szel (John Goodman) és a veterán hollywoodi producerrel, Lester Siegelh-er (Alan Arkin), hogy egy lehetséges forgatókönyvet találjanak. Plakátokat készítenek, beindul a médiafelhajtás az akció tökéletes álcázásához, hogy az irániak számára mindez hihető legyen.

A film Tony Mendez: Az álcázás mestere című könyvén és a Wired magazinban megjelent „A nagy kimenekülés” című cikken alapul.

Ben Affleck minden kétséget kizáróan kiváló rendező és színész. A Hideg nyomon és a Tolvajok városa után, ha lehet még feljebb emelte a mércét.

A tekintélyes színészgárda Bryan Cranston, Victor Garber, Tate Donovan, Kyle Chandler is emlékezetes alakítást nyújt. Szinte érezzük félelmüket, elkeseredésüket és csendes reménykedésüket, hogy ez az őrült ötlet végül, talán mégis működni fog.

Érdekes egybeesés, hogy a film éppen mostanában készült el, amikor Irán és az Egyesült Államok kapcsolata újból egyre feszültebbé válik. Ráadásul a bengázi támadás éppen Obama választási kampányának idejére esett, és ugyanúgy szerepet játszott a politikai események alakulásában, mint annak idején Jimmy Carter újraválasztási kampányában. Akkor azonban Carternek ez a drámai történet az újraválasztásába került. Az 52 fogoly 1981. január 20-án, Ronald Reagan beiktatásának napján nyerte vissza szabadságát.

Weberné Zsikai Mária/Budapest