A hatalom árnyékában (The Ides of March)

színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011

A hatalom árnyékában annak a rettenetes alapigazságnak az illusztrációja, hogy semmi nem tudja annyira megrontani az idealizmust, mint a politika.

A legszomorúbb ebben az egész amerikai tragédiában, hogy nincs benne egyetlen csavar, egyetlen árulás sem, amelyet ne lehetne könnyedén elhinni, így akár dokumentumfilm is lehetne. Most, az amerikai elnökválasztás évében egy mélységesen cinikus mozi kerül a magyar közönség elé. A film eredeti angol címe magyarra fordítva március idusa, amely Julius Caesar meggyilkolására utal. A magukat Liberatoresnek nevező szenátorok egy csoportja a Theatrum Pompeiumban megtámadta és leszúrta Julius Caesart. A férfiak között volt Caesar törvénytelen fia is. Egyes feljegyzések szerint Caesar utolsó szavait hozzá intézte: Te is fiam, Brutus?

Persze az eredeti címnek van egy prózaibb jelentése is. Március 15-e az ohiói előválasztások napja, amelyen minden eldől. Mike Morris kormányzó (George Clooney) azt reméli, legyőzheti ellenfelét és bejelentheti, hogy demokrata jelöltként indul az elnökválasztáson. A győzelemhez kampányfőnöke, Paul Zara (Philip Seymour Hoffman) és választási stratégiáján dolgozó Stephen Myers (Ryan Gosling) igyekszik hozzájuttatni. Stephen csillaga felszálló ágban van. Tehetségét megirigyli az ellenfél kampányfőnöke, Tom Duffy (Paul Giamatti), és igyekszik manipulálni az okos Stephent. Az ohiói győzelem mellett meg kell még szerezni az első fordulóban kiesett Thompson szenátor támogatását is, és vele együtt 300 küldött ígéretét, amely Morrist megingathatatlan helyzetbe hozhatja, vagy végleg Pullman szenátor mögé utasíthatja, ha Thompson arra felé hajlik. A szavazatoknak persze ára van. Nem kevesebbe kerülnek, mint egy miniszteri bársonyszékbe, amelyet Pullman, úgy tűnik, hajlandó megfizetni, ám Morris nem. Azután jön a mindent eldöntő késő éjszakai telefonhívás. A csinos gyakornoklánynak (Evan Rachel Wood), aki éppen Stephennel tölti az éjszakát, megcsörren a telefonja, és Stephen egy sötét titok birtokába jut.
George Clooney nemcsak rendezője, de társszerzője is a forgatókönyvnek, és bár nem új az általa felvetett gondolat, mégis mindvégig érdekes és izgalmas marad. A politika játék; piszkos, lélekölő, ahol még a győztesek is lehetnek vesztesek. Az ígérgetés a játék része, a szavazatgyűjtés eszköze, amit kényelmesen figyelmen kívül lehet hagyni, ha a játszma egyszer véget ér. Clooney nem egy tágra nyílt szemű optimista, a benne rejlő kiábrándultság nagyon mélyen gyökerezik.
A hatalom árnyékában a thriller besorolást kapta, de egyetlen akciójelenet sincs benne. Inkább az idegek harca. Miután az első negyven percben betekinthetünk az elnökválasztás kulisszatitkaiba, megismer-hetjük a szereplőket, aggodalmaikat, félelmeiket, kapcsolatrendszerüket, megkezdődik a hátbatámadás, a feszültség egyre nő, és lassan megértjük az összefüggéseket. Végig teljes bizonytalanságban hagy azonban afelől, vajon hogy fog befejeződni a történet. A megoldást hatalmi csata, hadicsel – nem vér, lövöldözés és gyilkosság – hozza el.
A film neves színészek tömegeit vonultatja fel az élvonalból. A hat főszerelő – Gosling, Clooney, Hoffman, Giamatti, Tomei és Wood tizenegy, két lábon járó Oscar jelölés és három valóra vált Oscar-díj (csak Woodnak nincs még egyik sem). A mellékszereplők is kiválóak, köztük Jeffrey Wright és Jennifer Ehle (Morris felesége). A sok neves színész egy rakáson nemcsak a film színvonalát emeli, de arra is utal, mennyire kedvelt és elismert George Clooney hollywoodi körökben. Goslingnak van a legkidolgozottabb karaktere. Útja összetett, sötét helyeken vezet keresztül, és teljes összhangban áll az utóbbi időben elvállalt nihilista szerepeivel, elég csak a Drive – Gázt! című filmjére gondolnunk.

Weberné Zsikai Mária / Budapest