Csúcshatás (Limitless)

(színes, feliratos, amerikai akcióthriller,
105 perc, 2011)

 A Csúcshatás lehetne sokkal jobb film is. Minden benne van Alan Glynn Sötét mezők című regényének alapötletében, amiből a forgatókönyvíró Leslie Dixon és a rendező Neil Burger (A mágus, A Kennedy-gyilkosság) dolgozott. A végeredmény mégis kétséges. A Csúcshatást ezért egyáltalán nem akartam felvenni a filmszemlék sorába, mégis arra gondoltam érdemes időt szentelni a film rendkívül érdekes vizuális hatásokkal alátámasztott központi gondolatának.

Mert ugyan ki ne szeretne egy csapásra, okos, gyors észjárású, sikeres, gazdag, és elbűvölő lenni? Mi lenne, ha bármi, amit valaha, akár csak töredékesen, láttál, hallottál, vagy megtanultál egyszerre elérhető és felhasználható lenne az agyad számára?

Ha kihasználhatnád agyad teljes kapacitását a most kiaknázott 20 százalék helyett, és ezzel a többiek fölé emelkedhetnél? Végre hatalmat gyakorolhatnál és még tetteid következményeivel sem kellene számolnod? Vagyis szeretnél-e önmagad tökéletes verziója lenni, egy félisten? A kérdés csak az, hogyan lehetne ezt az állapotot megtartani anélkül, hogy túl nagy árat kellene érte fizetni. A film készítői nem tudták eldönteni.

A film a főszereplője Eddie Morra (Bradley Cooper) egy szétesett, maga elé motyogó, tehetetlen regényíró, aki képtelen eleget tenni egy könyvkiadóval kötött szerződésének, mert sehogy sem áll kezére az írás, pedig réges-régen kifutott a határidőből. Ráadásul hosszútűrő barátnője Lindy is otthagyja (Abbie Cornish). Véletlenül összefut hajdani sógorával (Johnny Whitworth), egy született csalóval, aki Mefisztóként csábítja és egy új, még bevezetésre sem került NZT nevű droggal kínálja meg. Az átlátszó parányi pirula, lehetővé teszi, hogy agyának teljes kapacitását maradéktalanul ki tudja használni. Eddie egyetlen éjszaka leforgása alatt egy több nyelven folyékonyan beszélő, magával ragadó stílusú részvényportfólió-menedzserré válik, fotografikus memóriával, szuperkomputer aggyal, és valamekkora hatodik érzékkel is felruházva, amely lehetővé teszi, hogy megérezzen jövőben bekövetkező dolgokat. Eddie természetesen férfiként is tökéletessé válik. Megjelenése akár egy ünnepelt sztáré, sok pénzzel, fénylő, egészséges bőrrel, ragyogó fehér fogakkal és igézően átható pillantással. Sármjának nincs nő, aki ellen tudna állni New Yorkban. Beindul a gépezet, sikert sikerre halmoz. Az egyik újság, látva szédületes felfutását egyenesen Istenhez hasonlítja.

Csupán egy a bökkenő, hogy a tabletta hatása egy nap alatt elmúlik és Eddie-nek utánpótlásra van szüksége, ezért felkeresi a dealerét további adagért. Ex-sógorát azonban vérbe fagyva találja. Szerencsére Eddie a teljes készlet nyomára bukkan, amely hosszú hónapokra elegendő. Most már a barátnője is visszatérne, sőt, feltűnik a színen egy mega-mogul, Carl Van Loon (Robert de Niro) és egy hatalmas vállalati fúzióhoz kéri a tanácsait.

Eddie pirulával átélt tapasztalatait a rendező kiválóan megkomponált számítógépes trükköktől hemzsegő klipekkel illusztrálja. De mindez nem segít azon, hogy a látszólag tekervényes történet néhány olyan csavart is tartalmaz, amely szinte megállítja az események menetét.

Gengszterek és gyilkosok kezdik üldözni Eddiet, hiszen a szer másoknak is kellene. Egy orosz maffiózó ered a nyomába, aki nem tűnik a megfelelő ellenfélnek, és egy névtelen gyilkos, aki túl későn kerül a történetbe.

A rendőrség is Eddie sarkában van, egy modell meggyilkolása miatt, ami csak ürügyül szolgál a feszültség fenntartására. Ráadásul Eddie megússza a leleplezést és tette következmények nélkül marad.

A filmben van valami a fausti gondolatból, de ahelyett, hogy a rendező érvényesülni hagyná ezt a szálat, a már jól bevált eszközökhöz és klisékhez folyamodik és nem tudja kihasználni a lehetőségeket. Neil Burger maga sem tudja mi lehet a megoldás. Az ember önmagában nem lehet tökéletes. Kell valami külső segítség a cél eléréséhez, de annak mindig ára van. A nagy kérdés, nyitva marad: Hogyan jöhet le Eddie a szerről? Sehogy, mert folyamatosan szednie kell. De ki akarná abbahagyni, ha félig Isten lehet belőle, szemben a többi emberrel, akik elsüllyednek a mindennapi középszerűségben. A rendező szeretné azt sugallni, hogy ha Eddie folyamatosan a szeren van, minden rendben lesz a rettenetes mellékhatások ellenére (emlékezetkiesés, betegség, túlpörgés).

A lapos végkifejlet ellenére mitől sikeres mégis a film? A látványtól, a pörgéstől, a sok adrenalintól és az ember olthatatlan vágyától, hogy megérthesse, hogyan tudna önmaga fölé emelkedni, többet tudni, többet teljesíteni, jelentőségteljessé válni. Eddie karaktere sehova nem fejlődik, semmit sem tanul. A film kínos hibáiért az igazán sármos és tehetséges Bradley Cooper (Nem kellesz eléggé, Másnaposok-1 és a hamarosan mozikba kerülő 2. folytatása, A szupercsapat) sem tudja a nézőket kárpótolni.

Érdemes elgondolkozni, vajon te bevennél-e egy tablettát, hogy önmagad tökéletes verziója lehessél? Meglehetősen könnyű azonosulni Eddie választásával. De ne felejtsük el, a csúcshatásnak ára van.

Figyelem! A film sok erőszakos jelenetet, szexualitást és trágár beszédet tartalmaz. Az egész történet egy drogfüggő körül forog és néhány következmény ábrázolásán kívül a kábítószerrel való visszaélés kérdését ellentmondásosan kezeli.

 

Weberné Zsikai Mária / Budapest