A király beszéde (The King’s Speech)

A plakát alapján a film nem lesz több –  vélték először az angolok –  mint néhány órás kikapcsolódás, a szokásos ötórai tea mellett  – szép díszletek, remek szereposztás. A film bemutatóján azonban a közönség már állva tapsolt a befejező képkockák alatt. A Twitteren, blogok tucatjain és az Interneten olvasható több ezer kritikában, bármennyire is hihetetlen, csak pozitív jelzőket kapott.

Egyszer csak kiderült, a történelmi dráma mindenki kedvence, egy film, amelyről nem lehet rosszat írni. Igazi Oscar-díj esélyes: 12 jelölést kapott. Tavaly decemberben indult diadalútjára és azóta több díjat is bezsebelt, köztük Colin Firth az idei Golden Globe díjkiosztó gálán, január 16-án megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.

Tom Hooper rendező történelmi drámája teljes egészében nagyon szerethető. A történet VI. György angol király – a most uralkodó II. Erzsébet apja – életének azt a szakaszát dolgozza fel, amelyben eredményesen sikerül megzaboláznia az egész életét beárnyékoló dadogását. A beszédhibáját ellensúlyozni tudó király (Colin Firth) később képes volt országát átvezetni a II. világháború szörnyűséges időszakán. Bár VI. György, vagy ahogy közeli családtagjai becézték Bertie, soha nem akart igazán király lenni, de nem volt más választása, hiszen testvére VIII. Edward (Guy Pearce) lemondott a trónról, hogy botrányokkal kísérve, feleségül vehesse a többszörösen elvált, amerikai Wallis Simpsont. A fájdalmasan félénk, a cselekvésképtelenségig szűkszavú Bertie minden alkalommal szinte megfagy, amikor a mikrofon elé kell állnia. (A film 1925-ben kezdődik, amikor egy katasztrofális „beszédet” tartott a londoni Wembley Stadionban). Felesége, Elizabeth (Helena Bonham Carter) ekkor úgy dönt, nem mehet ez így tovább. Felkéri Lionel Logue (Geoffrey Rush) ausztrál beszédtanárt, hogy segítsen. A koronagyarmatról származó, ezért etnikailag és politikailag megvetett beszédterapeuta igazi különc. Nem kedveli a hagyományos módszereket: énekelteti tanítványait, mélyen betekint a gyermekkori traumákba, és ha kell a legrondább szavakat is kimondatja páciensével, ha ez segít. (Talán ez az egyetlen problémás pontja a filmnek, de szemet húnyhatunk felette, mint ahogy a My Fair Lady esetében ezt már egyszer nagyvonalúan megtettük.) Teljes egyenlőséget követel meg tanítványától, mintha egy házban laknának, és egyenesen Bertie-nek szólítja, ahogy azelőtt csak a királyi család tagjai becézhették. Így vezeti be a merev uralkodót a hétköznapi ember, hétköznapi életébe. Őszinte légkör alakul ki kettőjük között és a közel egy évtizedig tartó barátság nemcsak retorikai élvezetekkel gazdagítja az angol birodalmat, hanem a király is jobban elfogadja önmagát, szerepét és megérti, mit jelent embereket vezetni. A beszédtanár őszintén bízik a királyban és a belsőleg összetört emberben óriási lehetőségeket lát, képesnek tartja a birodalom vezetésére. Egy nemzet aggódik a király miatt, de a háború árnyékában honfitársai sem kevésbé zavarodottak. Vezetőt keresnek, aki képes őket átvinni a háborún és hősként jár előttük. VI. György megfelelt a várakozásoknak, nem volt nagy, de naggyá lett. Megküzdött a lehetetlennel: úrrá lett a beszédhibáján, bár egészen soha nem tudott megszabadulni tőle. De szembenézett vele, és képes volt az életét megkeserítő rettenetet kordában tartani. Talán ez a legfelemelőbb és számomra a legbíztatóbb a filmben, hiszen arra emlékeztet, hogy a bátorság a gyengeség és a félelem társaságában kovácsolódik diadalmassá. Végül VI. György a népe szemében az egész birodalom nemzeti szimbólumává vált. A film külön értéke, hogy példaadóan ábrázolja mindkét férfi hűségét és kitartását feleségéhez, és a feleségeket is igazi, együttérző segítőtársakként láthatjuk.

A király beszédének férfi főszerepét játszó angol színés, Colin Firth, a „Büszkeség és balítélet” és a „Bridget Jones naplója” után új szerepkörben tűnik fel és az utóbbi időben jelentősen kiszélesítette színészi alakításainak körét. Olyan karaktert sikerült ezúttal szerethetővé formálnia, akinek zavarba ejtő hibája miatt biztosan sokan kínosan fordítanák el a fejünket. VI. György megformálóját a film után valósággal nemzeti kincsként ünneplik Angliában. Colin Firth zseniálisan testesíti meg a szerepet: a királyt körüllengi a származás kötelező fensége, esendősége azonban lefegyverző. A főszereplő mindazt hozza, ami a színészi alakítás lényege: mindent megmutat, ami a szerepben emberi – ezzel tud igazán azonosulni a nézőközönség. Miközben Colin Firth varázsával megtölti a szerepet, Rush és Bonham Carter tökéletes kiegészítői a vásznon, és nem mellesleg, ők szolgáltatják a film finom, folyamatosan jelenlévő humorát is. Amikor a királyné (Elisabeth) először keresi fel a beszédtanár (Logue) irodáját, hogy rávegye férje „kezelésére”, nem akarja felfedni kilétét és elég homályosan beszél a származásáról. Csak annyit árul el, hogy férje munkaköri leírása kötelezővé teszi a nyilvános beszédet. Logue azt javasolja, változtasson munkahelyet. Elizabeth habozik pár pillanatig, mire Longue megkérdezi, „Miért mi a férje, rabszolga?” – „Igen” – feleli Elizabeth – „valami olyasmi.”
Ahogy haladunk előre a történetben minden szív erősebben dobog, mert tudjuk, közeledik a történelmi beszéd, amellyel Anglia 1939. szeptember 3-án a II. világháborúba lépett.
A király beszéde igazi reményt ad a szívnek. Kihagyhatatlan filmélménynek ígérkezik!

Weberné Zsikai Mária