Amikor megkaptam a felkérést, elmondtam egy rövid imádságot: Istenem, segíts most is, hogy találjak egy jó témát, és ez az írás is a Te dicsőségedre legyen!
És jött a téma, még aznap.
A munkahelyemen egy véletlen „baleset” folytán teljesen eldeformálódott a pendrive-om. A munkatársam együttérzően valami ilyesmit mondott: „Szegény, rajta volt az életed!” És bár az egész életem nem volt rajta, a munkahelyi dolgaim viszont igen. Az első reakcióm a lefagyás volt, majd igyekeztem higgadt maradni. Abban sem voltam biztos, hogy ki okozhatta (az is lehet, hogy én), ezért nem szerettem volna senkit földbe döngölni. Mindenki igyekezett különböző ötletekkel segíteni, de miután otthon sem sikerült lementeni a dolgokat, sőt, még rosszabb lett a helyzet, végül el kellett engednem.
A sírdogálás közben megszólalt bennem egy halk hang: „Lehet, hogy megvan a téma?”
„Na, de Uram, nem éppen ilyenre gondoltam!” – tört fel bennem a tiltakozás. Mikor sikerült kicsit megnyugodnom, feltettem magamnak a kérdést: Vajon mire szeretne Isten ezzel tanítani?
Jó lenne, ha arról tudnék beszámolni, hogy milyen könnyű volt ezen túllépni, milyen könnyű volt bízni Istenben, hogy majd megoldja. Vagy beugrott volna egy frappáns ige… De nem ez történt. Sőt, elég későn jutott eszembe, hogy egyáltalán Istenhez forduljak a problémámmal. Ő viszont ennek ellenére nem hagyott magamra. Nem mondta, hogy oldjam meg nélküle úgy, ahogy tudom, hanem már előre elkészítette a megoldást. Szépen lassan eszembe juttatta, hogy megvan még a régi pendrive-om, amit előtte használtam. Így, ha nem is minden, de az anyagok nagy része meglett.
Ma már nagyon sokan a telefonjukon „tárolják” az életüket, de mi van akkor, ha elvész, vagy tönkremegy? Valaki azt mondta erre: Ez még viccnek is rossz.
Életünk legbiztosabb hordozója az Úr Jézus. Egyedül Ő tud megtartani, hogyha a dolgaink elvesznek is, mi magunk ne vesszünk el.
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,2
