Ez a cikk a Biblia és Gyülekezet folyóiratunk 2014. decemberi számában jelent meg. A teljes szám elolvasásához kattintson ide.
Manapság mind a vallás-felekezetek, mind a politika területén egyre több szó esik az egyházról, főként abban a tekintetben, hogy mit nevezhetünk egyháznak, és mit nem. Hazánkban is egyre több vallási csoport lép fel azzal az igénnyel, hogy magukat egyháznak nevezhessék. Hivatkoznak történelmi múltjukra, tagságuk létszámára, gyakran kulturális-szociális tevékenységükre, vagy éppen nemzetközi kapcsolataikra. Egyre több csoport lép fel azzal az igénnyel is, hogy ők az (egyetlen) igazi egyház, a többi csupán vallási közösség, vagy éppen a Sátán zsinagógájának minősített szekta. Posztmodern korunk vallásos emberekre gyakorolt hatásának újabb jele, hogy egyre több újonnan alakult protestáns színezetű vallási csoport jelenik meg a világ vallási térképén azzal az igénnyel, hogy ők az ún. biblikus egyház, vagy biblikus gyülekezet, szemben a többi felekezettel, egyházzal.
A különböző, újabban alakult vallási (egyházi) csoportok tagságának egy része a korábban Isten nélkül élő, a szekuláris világból „megtért” emberekből verbuválódott össze, míg másik része a történelmi egyházakban csalódva lépett át egy másik közösségbe.
Mi nevezhető egyháznak?
Érthető tehát, hogy egyre többen vannak, akik ezt a helyzetet látva zavartan kérdezik: Tulajdonképpen mi nevezhető egyháznak, jobban mondva igazi egyháznak, hiszen Jézus Krisztus nem különféle felekezetek alapítására küldte el tanítványait?
Hogy a kérdésünkre jó választ találjunk, szeretném emlékeztetni kedves olvasóinkat Jézusnak a Mt 28,18-20. verseiben olvasható szavaira, amit missziói parancsnak is szoktunk nevezni. A missziói parancs végén Jézus ígéretet tett a missziói munkába elküldött tanítványainak, amikor azt mondta: „íme, én tiveletek vagyok a világ végezetéig”. A Szentírás korábbi és későbbi tanításaiból az is kiderül, hogy Jézus a missziói parancsban nem az ő testi jelenlétéről beszélt, hiszen mennybemenetele óta testileg az Atya jobbján ül.
A missziói parancsban adott ígéret azt is magába foglalta, hogy Jézus evilági jelenlétét az igéhez, a Bibliában leírt ige hirdetéséhez kötötte (Lk 10,16). Tehát az ő jelenléte egy gyülekezetben (egyházban) soha nem független az igétől. Éppúgy, mint a teljes Szentírást ihlető Szentlélek sem választható el a Bibliában leírt igétől. Tehát az igét hirdető tanítványokkal Jézus a Szentlélek által van jelen a világ végezetéig! Ezeket a fontos bibliai igazságokat szem előtt tartva keressük tehát a választ azokra a kérdésekre, hogy mi nevezhető egyháznak, hol van az egyház, hol van a biblikus gyülekezet, mi nevezhető egyháznak.
Vallásos emberek közössége az egyház?
A leggyakoribb válasz az, hogy az igazi, biblikus egyház megtért emberekből áll. Gyakran hozzáteszik még, hogy a biblikus gyülekezet megtért (megkeresztelt, bemerített) igehirdetőkből, megtért (megkeresztelt, bemerített) presbiterekből, és megtért (megkeresztelt, bemerített) egyháztagokból áll. Ha ezek a feltételek nem adottak és nem láthatók egy vallási közösségben, akkor az nem egyház, azt a közösséget el kell hagyni, onnan ki kell lépni.
Mások úgy gondolják, hogy az egyház lényeges ismérve a történelmi múlt, az ősök hite és az ősök hitgyakorlatának ápolása. Nem kevesen vélik úgy, hogy egy vallási közösség egyház voltának ismertetőjegye, hogy vezetői magas szintű iskolai végzettséggel bírnak. Majd ismét mások szerint az igaz egyház ismérve a vezetők erkölcsös, hiteles, feddhetetlen élete, vagyis ha egy püspök, esperes, lelkipásztor, presbiter személyes és családi élete foltos és sáros, akkor abból az egyházból, közösségből ki kell lépni, mert az nem egyház. Sokan hivatkoznak még a reformátorok egyházat meghatározó téziseire, miszerint az nevezhető egyháznak, ahol az igét tisztán hirdetik, a szentségeket biblikus módon kiszolgáltatják, és az egyházfegyelmet gyakorolják.
Az igaz egyház ismertetőjele
Az egyház imént felsorolt feltételeinek (amelyek között sok igazságmotívum van!) közös vonása az, hogy egy felekezet vagy csoport egyház mivoltát emberi feltételekhez (pl. megtérés), vagy szemmel is látható teljesítményekhez (konfirmáció, templomba járás) kötik. Ahol az imént felsorolt feltételeket (keresztség, bemerítés, megtérés, vallásgyakorlás, egyháztagság stb.) – úgymond – produkálja egy közösség, vagy teljesítik a magát egyháznak valló felekezet tagjai, akkor az ilyen vallási csoport egyháznak nevezhető. Ha viszont a megállapított feltételek nem ismerhetők fel (pl. nincsenek megtérések, az igehirdető hitetlen, mindenkit feltétel nélkül megkeresztelnek, mindenkinek kiszolgáltatják az úrvacsorát stb.), akkor az a közösség nem nevezhető bibliai értelemben vett egyháznak.
De hát akkor mi a bibliai egyház legfőbb ismertető jele? Mi az igaz egyház titka?
A rövid válasz így hangzik: ahol Krisztus jelen van, mindig ott van az egyház. Ahol nincs jelen Krisztus, ott nem beszélhetünk egyházról. Ezért a kulcskérdés minden felekezettel kapcsolatban az, hogy ott van-e Krisztus, mert Krisztus jelenléte az egyház-lét igazi feltétele.
Hol van most Krisztus?
Ha pedig azt kérdezzük, hogy hol van jelen Krisztus ma, hadd emlékeztessek a fentiekben leírtakra. Krisztus ott van, ahol az igét, azaz a teljes Szentírást Krisztus felől értelmezik és hirdetik, mert Krisztus a Biblia igéjétől elválaszthatatlan (megkülönböztethető, de elválaszthatatlan!). Amikor valahol a Bibliától idegen vagy független Jézust prédikálnak (pl. aki minden embert üdvözíteni fog), akkor hamis Krisztussal, illetve hamis egyházzal van dolgunk (2Kor 11,4).
De ezt a megállapítást úgy kell tovább folytatnunk, hogy mivel Krisztus a Biblia igéjéhez kötötte magát, ezért aki a Bibliát bármilyen vonatkozásban is kritizálja, vagy a Bibliától bármiben eltérő tant képvisel és tanít, az magát Krisztust gyalázza meg, és semmi köze nincs a Biblia által Krisztus testének nevezett egyházhoz. Határozottan ki kell mondanunk azt is, hogy a Biblia Krisztusa nem függ sem felekezettől, sem szertartástól, sem paptól, hanem mennybemenetele óta kizárólag Szentlélek, Biblia, ill. igefüggő. Az egyház titka tehát Jézus Krisztus személye és jelenléte. A Biblia Krisztusa nélkül minden vallási csoport csak gittegylet, bárminek nevezze is magát.
Mivel Jézus Krisztus a kijelentett és hirdetett Igéhez kötötte magát (Lk 24,27.44; Jn 1,1.3.14; 6,63 stb.), ezért minden gyülekezetben (egyházban) kulcskérdés az igehirdetés, mégpedig a Krisztus-központú igehirdetés. Egy prédikáció nem attól lesz Krisztust hirdető igehirdetés, hogy Krisztus nevét mantra-szerűen emlegeti az igehirdető, hanem attól, hogy a Bibliát „a hitnek szabálya szerint” (Rm 12,6) értelmezi és magyarázza. A hit szabálya azt jelenti, hogy a Biblia helyes, igeszerű magyarázata a teljes Szentírás összefüggéseiben és az Szentírással egyező szellemben megfogalmazott hitvallások szerint történik. Ahol a Bibliát a hit szabálya szerint értelmezik és magyarázzák, ott van Krisztus. Ahol pedig jelen van Krisztus, ott az egyház. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha abban az egyházban (gyülekezetben) talán sok emberi fogyatkozás van (Ef 5,27). Egy vallási csoport igaz egyház volta tehát nem ember-függő, hanem Krisztus-függő!
Mivel közeledik a karácsony, s vele egyidejűleg az Úr visszajövetelének napja is, újságunk jelen számában Krisztus és az egyház titkát szeretnénk „körbejárni” egy olyan világban, amelyben a Krisztus személye és az egyház lényege körül egyre nagyobb a zűrzavar és egyre több a tévtanítás. De mi ragaszkodjunk a Szentlélek által ihletett igéhez, annak minden szavához, és ahhoz a Jézus Krisztushoz, aki ma is ott van Szentlelke által minden gyülekezetben, ahol őt prédikálják.
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk a kedves Olvasóknak áldott karácsonyi ünnepeket – és az új esztendőre –, Istenünk gazdag áldását!
Dr. Sípos Ete Álmos / Tápiószele
