Egy előadó előhúzott a zsebéből egy tízezer forintos bankjegyet, és megkérdezte fiatal hallgatóságát, hogy ki az, aki ezt elfogadná tőle? Válaszul minden kéz a magasba emelkedett.

Ekkor az előadó alaposan összegyűrte a papírpénzt, majd nagyjából kisimította, és újból feltette a kérdést. Még mindig mindenki vállalkozott arra, hogy elfogadja a pénzt.

Ezután az előadó leköpte és megtaposta a bankjegyet, amitől az már valóban meggyötört állapotúnak tűnt. A kérdés ugyanaz volt: Ki az, aki elfogadná tőle a tízezrest? A fiatalok válasza változatlan volt: mindenki vállalkozott az elfogadására.

Miért nem csökkent a lelkesedésük, amikor látták a bankjegy állapotának romlását?

Azért, mert a fizetőeszköz értéke nem csökkent ettől. Annak változatlan értékét a kibocsátó bank garantálta, és ők jól tudták ezt.

Ugyanez vonatkozik az ember értékére is. Bennünket is sokszor megtépáznak az élet eseményei, amelyek kikezdhetik az önbecsülésünket is. Az élet próbái, nehézségei, kudarcai, a betegségek mind-mind megkérdőjelezhetik bennünk azt, hogy értékes emberek vagyunk-e, vagy ha korábban becsesnek tartottuk is magunkat, időközben nem veszítettük-e el korábbi értékünket. A másoktól érkező becsmérlés, megalázás, bántás is alááshatja méltóságérzetünket.

De bármennyire megviselnek bennünket az élet viszontagságai, fontos tudnunk, hogy minket Isten „bocsátott ki”, és ő biztosítja a mi életünk értékes voltát. Értékállóságunk nem csökken Isten szemében, mert azt éppen az garantálja, hogy Ő a mi Alkotónk.

Mi sem fejezi ki jobban, hogy milyen becsesek vagyunk Isten szemében, mint az, hogy a legértékesebbet, Egyszülött Fia életét áldozta a mi megmentésünkért. Ezért, ha valaki lebecsül bennünket, azért mi rendületlenül tudjuk azt, hogy Isten szemében mindig nagyon értékesek vagyunk.

„De most így szól az Úr, a te Teremtőd, Jákób, és a te Alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Mikor vízen mész át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel meg téged. […] Mivel drága vagy a szememben, becses vagy, és szeretlek…” (Ézsaiás 43,1.4a)