Ezt a növényt szerintem ezen a néven Magyarországon mindenki ismeri.
Nevét átható illatáról kaphatta. Még soha nem láttam „büdöske” parfümöt.
A mai napig fülembe cseng Nagymamám méltatlankodása, hogy egy ilyen kedves, szép virágot miért csúfolnak. Hiszen a hivatalos magyar neve: bársonyvirág. Akkor rántottam egyet a vállamon, mert semmi különöset nem találtam benne.
Egy időben sok volt a kertünkben, de csak azért, mert Édesanyám azt mondta, hogy a kártevőket távol tartja. Néhány év alatt teljesen eltűnt, mert a fiatal növényt nem tudtam megkülönböztetni a kicsi parlagfűtől.
Ezután már a szépsége miatt szerettem volna. Az unokatestvérem annyit mondott: „Semmi különös! Elveted a magját, és kikel!„
Néhány éve újra van bársonyvirág nálunk. Sokat gyönyörködöm bennük. Meghálálják a napsugarat, és az esőt: „Mint a kis virág is magától kibomlik, Rá, ha csöndes fényed omlik.” (165/4 Ref. Énekeskönyv, 1948)
Mennyivel inkább kellene nekünk áldani és magasztalni Istenünket végtelen kegyelméért, Aki sokkal többet adott nekünk, mint a „mező füvének”.
„Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről! Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé… Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra, és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nekünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az Ő kegyelme az Őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az Őt félők iránt.” (a 103. Zsoltár válogatott versei)
