Nem egyszerű mindent belegyömöszölni egy napba, azt hiszem ezzel sokan vagyunk így. Azért megpróbáljuk, pakolásszuk a feladataink tömegét, kivesszük a felesleget, vagy épp tele rakjuk mindenféle kacattal. Azt mondják, sportcuccot mindenképp érdemes bepakolni, sőt, sokak szerint azzal kellene kezdeni. Nálam a futócipő az, amelyet szeretnék beletenni a napjaim bőröndjébe, van, amikor sikerül, van, amikor nem.
Egyik ilyen, otthonom dimbjei-dombjai közötti futás közben, már hazafelé tartva az árnyékomra lettem figyelmes. Hátulról sütött a nap, ott volt előttem-mellettem a sötét képmásom. És ahogy mentem előre, nyilván nem kaptam el. Innen jött a nem túl bátorító gondolat: sosem éred utol saját magad. Küzdhetsz, izzadhatsz, viszont definíciószerűen nem fog sikerülni, nem sikerülhet. Továbbvíve, a kutyából nem lesz szalonna, nem tudom kirángatni magam a mocsárból a hajamnál fogva.
És ez mind igaz, de aztán eszembe jutott valaki. Az Úr képes megállítani a napot is, ha úgy látja jónak. Ez történt Józsué idején, amikor a zsidók harcban álltak Kánaánért, és szükségük volt még időre és fényre, hogy megnyerjék a csatát. „Az Úr harcolt Izraelért” (Józsué 10,14), ezért Józsué kérésére megállt a nap, és vesztegelt a hold is. Isten alkotta a világot, ő bele is tud nyúlni úgy, ahogy neki tetszik, és neki így tetszett. Mégpedig úgy, hogy ebbe a sötét világba elküldte a világosságot, hogy megszabadítsa az elveszetteket, a megkötözötteket, a hiába loholókat. Őbenne újraíródnak lelkünk törvényei, kiemel a mocsárból, és megtanít vízen járni. Ő, aki ura a víznek, a szélnek, a napnak, legyőzte a halált, hogy kegyelemből éljek.
Hazaérek a futásból, és mit kezdek ezzel a gondolattal? Mindez csupán motiváció lesz számomra, vagy ezentúl máshogy állok neki a feladataimnak? Mindenesetre érdemes a napi bepakolást a Bibliával kezdeni.
„Azon a napon, amelyen odavetette az ÚR az emóriakat Izráel fiai elé, Józsué az Úrhoz szólt, és ezt mondta Izráel szemei előtt: Állj meg, nap, Gibeónban, és hold, az Ajjálón völgyében! És megállt a nap, és vesztegelt a hold is, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. Vajon nincsen-e ez megírva Jásár könyvében? És megállt a nap az ég közepén, és nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig. Nem volt olyan nap, mint ez, sem azelőtt, sem azután, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr harcolt Izráelért.” Józsué 10,12-14
