Ez a cikk a Biblia és Gyülekezet folyóiratunk 2015. áprilisi számában jelent meg. A teljes szám elolvasásához kattintson ide.
Mi jut eszünkbe erről a szóról: tisztátalanság? Jellemzi-e a tisztátalanság a gyülekezetbe, vagy a már hitben járó életünket? Ahhoz, hogy erre komolyan válaszolni tudjunk, fontos megnéznünk azt is, mit jelen az a görög szó (akatarszia), amely a Szentírás eredeti szövegében itt áll. Az alapjelentése: szenny, tisztátalanság. Erről beszél Jézus a farizeusoknak a Mt 23,27-ben: „hasonlóak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívül szépnek látszanak, de belül tele vannak… tisztátalansággal” (és itt már elő is jön a képmutatás: kívülről szépnek szeretnék látszani, de szívem tele van szennyel). További jelentései: erkölcsi szenny, szentségtelenség, szennyes érzület, perverzitás (pl.: Rm 1,24; Rm 6,19; 2Kor 12,21;
Ef 4,19; 1Thessz 2,3). De jelentheti a sebek tisztátalanságát, valamint azt a tisztátalanságot, ahogyan egy háznak nem szabad kinéznie, ha eladására sor kerül. Az Ószövetség görög fordításában, a Septuagintában rituális tisztátalanságot is jelent, ami elválasztja az embert Istentől, s távol tart az Isten elé járulástól és a templomtól. Nagyon hangsúlyos ebből a szempontból az Ézsaiás könyve 1. fejezete, ahol ezt olvassuk: „Elegem van az égőáldozati kosokból… Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést… ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak. Bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg, vér tapad a kezetekhez” (11-15. v.). Azt mondja az Úr, hogy gyűlöli ünnepeinket? Miért?! Arról van itt szó, hogy keveredik a színlelt vallásosság és az erkölcsi tisztátalanság. Ebből a tisztátalan állapotból kell megtisztulni ahhoz, hogy Isten elé járulhassak. De már itt is felragyog az evangélium: a szabadulás, a tisztulás lehetősége, ill. szükségessége: „ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérré válhatnak” (1,18).
A megtért-újjászületett ember életében is tisztátalanság minden (rejtegetett tett, szokás, gondolat, vágy, kapcsolat), ami elválaszt Istentől. Az Úr elítéli a kettősséget, a két úrnak szolgálást, az elegyítést. Hiába vagyok buzgó, ha erkölcsileg tisztátalan vagyok. Ez a buzgóságomat is, de sajnos a gyülekezet életét is megfertőzheti, ha csak viselkedni tanulok és képmutatóan élek. Ha harsogom a zsoltárt és a halleluját, s közben trágár beszéd hagyja el a számat; hirdetem az adakozást, de ennek ellenére magam nem teszem; beszélek a házassági hűség értékéről és fontosságáról, s közben másról fantáziálok, mással chat-elek és tiltott helyen szörfözök a neten, tisztátalan vagyok. Ha hangsúlyozom a békesség fontosságát, de romokban hevernek családi kapcsolataim; nyilvánvaló vagy rejtett bűnben élek, s ezzel együtt hiteltelenül okítom embertársamat; a vasárnapi munkával és az adózásom tisztaságával gondjaim vannak, de az ebben való állhatatosságra nevelnék másokat – tisztátalan vagyok. Ugye, nem működik?
A megoldás az őszinte, tiszta, nyilvánosan is vállalható élet. Ne az legyen rám jellemző, amit valakivel szemben így fogalmaztak meg: „Olyan hangosak a cselekedeteid, hogy nem hallom meg, amit mondasz!” A szavaim és az életem legyen összhangban egymással! Ne csak bizonyság-tételem, hanem bizonyság-életem is legyen. Egy történet szerint Nagy Britanniában, találomra kiválasztott tizenkét közismert személynek névtelenül – minden háttér-információ nélkül – ezt az üzenetet küldték: „Menekülj, minden kiderült!” Huszonnégy órán belül közülük hatan elhagyták az országot. Elgondolkodtató történet.
Vállalnád-e, hogy néhány hétre valaki hozzátok költözzön, hogy belülről is lássa életedet?
Lehet személyes imádságod a Zsolt 139,23-24: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet… Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Azért fontos ezt kérni, mert a bűn vakká tesz saját lelkiállapotom meglátására, miközben a másét nagyon jól látom (ld. Dávid, 2Sám 11-12. fejezet). Kérj az Úrtól olyan lelki testvért – ha nincs még –, akit felhatalmazhatsz arra, hogy a legintimebb gondolataidba is belekérdezzen!
A hiteles élet megpecsételi a bizonyságtételedet. Valóság-e életedben a bűnbocsánat? Az öt férj után élettársi kapcsolatban élő samáriai asszony, miután Jézussal találkozott, és Jézus kijelentette magát neki, az asszony bizonyságot tett róla, és a samáriaiak elindultak a kúthoz Jézussal találkozni. Miért? Mert valósággá vált az életében az, amit mondott. Ha ez a valóság hiányzik, akkor képmutatás, belső feszültség és szorongás az élet.
Egy alkalommal egy nő a piros lámpánál állt autójával. A mögötte lévő rendőrautó megkülönböztető jelzést használva mellé hajtott, és jelezte számára, hogy kövesse a rendőrségre. Ott elkérték az iratait, és hosszabb időre magára hagyták. Miután az őt igazoltató rendőr visszaadta az okmányokat, bocsánatot kért tőle, hogy feltartotta. Az asszony megkérdezte az igazoltatás okát. Az egyenruhás így válaszolt: „Ön mögött álltunk a lámpánál. Láttuk, ahogy banánhéjat dobott ki, és hallottuk, ahogy káromkodva szidta azt, aki ön előtt lefékezett a sárga lámpánál. Ugyanakkor láttuk az autója hátuljára ragasztott keresztyén szimbólumot és a vasárnapi iskolába hívogató matricát. A viselkedése alapján a kollégámmal együtt meggyőződésünk volt, hogy nem ön az autó jogos tulajdonosa, hanem lopta azt, de az iratok alapján meg kellett állapítanunk, hogy – sajnos – tévedtünk.” Döbbenetes az ilyen ellen-bizonyságtétel! Ezzel szemben gondoljunk a filippi börtönőrre (Csel 16.), aki azután kérdez csak az üdvösség útjáról, miután tapasztalja, hogy fogvatartottjainak viselkedése megfelel annak, amiről prédikáltak.
A világ elsősorban az életünkre kíváncsi, s ha azt hitelesnek és kívánatosnak látja, kíváncsi lesz a szavainkra is. Látszólag ellentmondás, hogy a világ fiai számon kérik tőlünk azokat a bűneinket, amikben ők maguk benne élnek, de ha komolyabban belegondolunk – és jól értsük! –, jogosan teszik. Miért akarnának hiteltelen életeket követni?! De megkérdezheted a gyermekedet is, hogy milyen keresztyénnek tart? Őszinte választ fogsz kapni!
Komolyan kell vennem, hogy nem csak a megtérésem van kegyelemből, hanem a hívő életem is csak abból lehetséges. Saját erőmből vagy önigazult leszek, vagy elkeseredett. Rendszeresen Igét kell olvasnom, hogy rámutasson bűneimre, tisztátalanságaimra, és megláthassam szabadulásom és bocsánatom útját, hogy újra a kereszt alá vezessen. Komolyan kell vennem, hogy az újjászületett ember sem bűntelen, de azt is, hogy a megbánt és megvallott bűnt Jézus Krisztus megbocsátja (1Jn 1,9).
Az Igeolvasás mellett legyen imádságban közösségem az Úrral, legyek közösségben a gyülekezettel, legyen szolgálatom, és legyek hálás a véren szerzett bocsánatért!
A kegyelemért hálából éljek tiszta életet a családban, a gyülekezetben, a világban, a munkahelyen! A kegyelemért hálából lyukasszak vonaljegyet akkor is, ha nincs ellenőr a láthatáron, és a kegyelemért hálából tartsam be a közlekedési szabályokat, mert mindaddig, amíg Isten Igéjével nem ütközik, az ország törvénye érvényes a keresztyén emberre is!
Sipos-Vizaknai Gergely / Göd
