Breughel festménye bemutatja az emberiség történelmének nagy antikrisztusi vállalkozását: felmegyünk az égbe. Ott van Isten, mi mellé ülünk a trónusra és letaszítjuk Őt a földre. Helyet cserélünk vele. Az ősi bibliai szöveg erről tudósít: – építsünk tornyot, melynek teteje az eget érje!” 1Mózes 11,4.
A képen látjuk Isten válaszát: a Mindenható mindent szétrombolt, ami ellene készült, a munka megállt, az emberek szétoszlottak. Értetlenül néztek egymásra. Nem tudták, mit mond a másik. Nyelvük összezavarodott. Ez volt a bábeli nyelvzavar.
Évezredek teltek el és Pünkösd napján új mozgás támadt. Nem lentről fölfelé, hanem fordítva. A mennyből indult el valami, ami nem az emberek ellen irányult, hanem éppen értük. Isten az embert nem mélyebbre akarta taszítani, hanem ellenkezőleg: önmagához felemelni. Hogy az ember ismét visszataláljon Istenéhez, vele töltse földi életét, a halál után pedig ne a kárhozatra, hanem a mennyországba jusson. Húsvét után ötven nappal nem azért mozdultak meg a mennyei erők, hogy az ember még nagyobb zavarban éljen, hanem hogy a régi rend ismét helyreálljon, a nyelvzavar megszűnjön, az ember megértse Istent és megértse egymást. Ez volt a pünkösdi csoda.
Amíg Bábel vállalkozása az embert a reménytelenségbe, a mélybe vezette, Pünkösd eseménye Isten közelébe és egymás mellé emelte. Így Isten szeretetében megértjük egymást és közösen élhetünk keresztyén emberhez méltó módon. Ebben segít bennünket a Pünkösdkor elküldött Szentlélek.
Ezt üzente meg az első pünkösdi prédikáció, ami Isten szeretetéről szólt. Rámutatott Jézus Krisztusra és a benne adott új lehetőségekre és ezt a biztatást mondta el: – mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, az megszabadul (ApCsel 2,21).
Még néhány önvizsgálati kérdésre feleljünk gondolatainkban:
A zavar nő bennünk, vagy a rendeződés?
Lentről vagy fentről jövő erők uralják életünket?
Miben, életünk melyik területén van szükségünk Jézus Krisztus szabadítására?
Elvégezhette e már Isten Szentlelke bennünk, hogy valóban új életben járjunk?
„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság!” 2Kor 3,17
