Év elején vízilabda Európa-bajnokságot rendeztek egy szomszédos országban. Az esélyes hazai csapat egyik játékosát a végső „csatát” megelőző elődöntőben kiállították. Így, ha győz a csapat, a kiállított játékos – a szabályok szerint – a bajnoki címért vívott utolsó meccsen, a döntőn nem játszhat. A meccset közvetítő riporter és szakkommentátor hosszan beszélt arról, volt-e ilyen eset az elmúlt években, vajon tudja-e nélkülözni egy kiváló játékosát bármelyik döntős csapat. Most mi lesz?
A hazai csapat győzött az elődöntőben, esélyt kapott az Európai-bajnoki címre. A döntőt megelőző napon jött a hír: a versenybíróság úgy döntött, hogy az érvényes szabályok ellenére a kiállított játékos mégis játszhat!!! MICSODA? Ilyen nincs! Hogy lehet az, ha valakik úgy dönthetnek, a sportszabályokat fel lehet függeszteni? Ezek után meg sem néztem a döntőt, már nem érdekelt ki és hogy nyeri meg.
A fortyogásomat az hűtötte le és jutottam el végül egy békés, felszabadult lelkiállapotba, hogy milyen jó Isten gyermekének lenni. Ő nem értelmezi szabadon a törvényeit, kiszámítható, következetes, nem változik. Stabil, biztos alap. És egészen biztosan tudható, hogy az isteni törvények megszegésének is vannak következményei, és nemcsak egy „mérkőzésre” szóló eltiltás jár. Ugyanakkor Jézus Krisztusban bűnbocsánatunk van, nem kell hordoznunk az „örök eltiltást”, és nem maradunk le a „győzelemről” sem.
„Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23)
