Ez a cikk a Biblia és Gyülekezet folyóiratunk 2016. novemberi számában jelent meg. A teljes szám elolvasásához kattintson ide.
„A földi élettel együtt jár a harc, a küzdelem. A hitben élő ember sem mentesül eme küzdelmektől, sőt, még több fronton hadakozik. A Krisztus nélkül élő ember néhány területen küzd ugyan, de csak mint az élet nehézségei ellen. A hitben élő ember viszont láthatja, hogy mi folyik a színfalak mögött, és tudja kivel és mivel áll szemben. Isten azonban nem hagyta magára az embert.”
„Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben! Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak. Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy ellenállhassatok azon a gonosz napon, és mindent legyőzve megállhassatok.” (Ef 6,11-13)
Máté evangéliumában olvashatunk arról, hogy Jézus Krisztus Péterrel, Jakabbal és Jánossal a Hermon hegyen voltak. Itt történt Jézus Krisztus megdicsőülése. Az események közepette Péter így kiáltott fel: „Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” (Mt 17,4)
A sátorkészítés gondolata nem illett bele Isten tervébe, de hogy Péternek jó volt ott lenni, az minden bizonnyal igaz, mert a tanítványok ízelítőt kaptak abból az országból, amit az Úr elõre megígért.
Amikor a Bibliában az édenkerti állapotról olvasunk, megfogalmazódik bennünk: milyen kár, hogy az ember engedetlenné vált, és ennek következtében kiesett/kiestünk onnan. Pedig ott az ember fő feladata az volt, „hogy teremtő Istenét igazán megismerje, szívbõl szeresse és vele örökké tartó boldogságban élvén őt dicsérje és magasztalja.” (HK 6) Jó volt ott lenni az embernek.
De Péternek és társainak le kellett jönni a hegyről, és azután milyen sok minden történt még! Az ember is ki lett űzve az Éden kertjéből, engedetlensége következményeként. Attól a pillanattól az élete tele van küzdelemmel, harccal. Hadviselésben állunk a Sátánnal, az ördögi erőkkel, a bűnnel, a bűn következményeivel szemben. Attól a pillanattól kezdve küzdelmes az élet, ami egész földi létünket átjárja.
Küzdelmes például a fizikai létezés. „Legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed. Arcod verejtékével egyed a kenyeret.” (1Móz 3,18-19) Sok örömöt rejt a mezőgazdaság, de ott vannak a verejtékcseppek, és oly sokszor a könnycseppek is. Más volt az, amikor Isten mindent az ember elé tett, és mennyivel nehezebb az, amikor arcunk verejtékével kell megtermelnünk az ételt. Minden más az Istentől távol és más a közelében.
Küzdelmes az élet lelki síkon is, mert a pokol erőivel állunk háborúban ezen a földön. „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”
A földi élettel együtt jár a harc, a küzdelem. A hitben élő ember sem mentesül eme küzdelmektől, sőt, még több fronton hadakozik. A Krisztus nélkül élő ember néhány területen küzd ugyan, de csak mint az élet nehézségei ellen.
A hitben élő ember viszont láthatja, hogy mi folyik a színfalak mögött, és tudja kivel és mivel áll szemben. Isten azonban nem hagyta magára az embert. Nélküle örökös vesztesek lennénk, de vele megállhatunk a kísértővel szemben vívott csatában. Az élet minden területén tapasztalhatjuk azt, hogy az Úr velünk van. Az előbb említett mezőgazdasággal kapcsolatosan is láthatjuk az eredményeket, a biológia és a technika vívmányai Isten áldásaiként vannak jelen és eredményezik azt, hogy van mit ennünk. A betegségekkel szemben vívott csatában az Úr az orvostudománnyal jön segítségünkre. Vannak, akik ezeket az emberi elme vívmányainak tartják, de mi tudjuk, hogy az élő Isten ajándékai ezek. A bûn és következményei ellen vívott harcunkban Isten áldásaiként vannak jelen világunkban. Jézus Krisztus visszajöveteléig
a hitben élõ ember életét meghatározza a szembenállás. De ő segítségünkre jön, velünk van ezekben a küzdelmekben. Felfedi az ellenfelet, rámutat logikájára és felfegyverez bennünket.
A háborúkban szükséges az ellenfél megismerése, kiismerése. Szembenálló felek minél több információt gyűjtenek be az ellenfélről. Nyáron a labdarúgó-Európa-bajnokságot kísérhettük figyelemmel televízión keresztül. Többször is elhangzott, hogy mielőtt két csapat játszik egymással, videó felvételeken megismerik az ellenfél játékát és játékosait. Lelki értelemben is nagyon sokat segít az ellenfél megismerése. A Szentírás leleplezi előttünk a Sátán jelenlétét és munkáját. Több dolgot megtudhatunk róla.
Az ellenség hatalmas erőt képvisel. Pál így nevezi: „a sötétség világának urai”. Jézus Krisztus az ördögről azt mondja: „a világ fejedelme” (Jn 14,29). A Szentírás nem ad részletes leírást az ördögről, de azt tudjuk, hogy az ördögök bukott angyalok, akiknek a Sátán a vezetője. Hatalmukat pedig gyakorolni akarják az emberek felett. Ellenséges erők, nagy hatalommal, uralkodási vággyal. Jézus megkísértésének történetében azzal találkozhatunk, hogyan akarta a Sátán kiterjeszteni hatalmát Jézus Krisztusra. Miért fontos tisztában lenni az ördögi hatalommal? Nehogy lebecsüljük erejét. Az ember nem Krisztus, és nincs is krisztusi hatalma. Az elbizakodottságnak könnyen nagy ára lehet. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben éppen az Efézusban történtekkel kapcsolatosan olvashatunk vándorló zsidó ördögűzőkről, akik gonosz lelkektől megszállottak felett mondták ki Jézus nevét, a végén pedig meztelenül és sebesülten futottak el. Mégsem kell nekünk a sötétség világának uraitól rettegnünk. Miért? Mert „testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított…” (H. K. 1. kf.)
Az ellenség gonosz erõket képvisel. Gonosz, mert a rosszat akarja. Minden rossz, ami Isten akaratával ellentétes. Az ördög pedig mindig az ellenkezõjét akarja annak, amit Isten akar. Amire Isten azt mondja jó, arra az ördög azt mondja rossz. Amire Isten azt mondja rossz, arra az ördög azt mondja jó.
A férfival és a nővel kapcsolatosan Isten akarata a házasság. Ma sajnos egyre többet hallani már keresztyén körökben is arról, hogy hogyan értéktelenedik el a házasság. Az azonos neműek közötti kapcsolatot a Szentírás elítéli. Ma sajnos már keresztyén körökben is kiállnak az egyneműek házassága mellett. Ahol kellene házasodni, ott az ember egyre inkább nem akar, ahol pedig tiltva van, ott egyre inkább ez a vágya. Minden gonoszság, ami szembe megy Isten akaratával. Van olyan gonoszság, ami égbekiáltónak tűnik, amíg mások – emberi megítélés szerint – már nem is tartoznak a gonoszság kategóriájába. A gonosz erőknek nincsenek elveik, nincs illemkódexük és nincsenek érzelmeik. Minden sportágban vannak bírók, akik ellenőrzik, hogy minden a szabályoknak megfelelően történjen. Az ördögnél a cél szentesíti az eszközöket. Bármit, bármikor, bárhogyan, bármilyen áron megtesz, nincs irgalom, nincs könyörület. Az ördögi gonoszságot a Szentírás leleplezi. Ebből megtudjuk, mi a jó és mi a rossz.
Az ellenség ravasz erőt képvisel. Ravaszságával már a Szentírás első lapjain is találkozhatunk, amikor rászedte az embert a bűneset alkalmával. Tudta, mit mondott Isten, csak egy kicsit változtatott a tények megfogalmazásán, és hamis vágyat keltett az ember szívében. Az ördög a legnagyobb illuzionista. A rablóhalas horgászatban gyakran horgásznak műcsalikkal. A mûcsalik alakja, mozgása nagyon hasonlít egy valódi kishal formájára, mozgására. Olyanok is vannak, amik egy beteg kishal mozgását utánozzák. Rengeteg halat fognak ilyen megtévesztést szolgáló eszközzel: az emberi ravaszság eredményes a horgászatban. Az ördögi erők óriási „műcsali” készlettel rendelkeznek. A megtévesztés sátáni kínálata nagyon változatos: ha kell, elhiteti az emberrel, hogy nem létezik; képes báránybőrbe öltözni; a világosság angyalaként mutatkozni; keresztyén jellemet magára ölteni. Sőt, ha kell, nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol az égből a földre.
Tudjuk, kivel állunk szemben. De még inkább tudnunk kell, hogy kinek az oldalán állunk szemben az ördögi erőkkel. Jézus Krisztus zászlaja alatt küzdünk, akié minden hatalom mennyen és földön. Annak a Krisztusnak az oldalán harcolunk, aki az ember javát akarja, aki nem akarja, hogy a bűnös ember meghaljon, hanem megtérjen és éljen, és ezért még az életét is odaadta. Megmutatta, hogy a szabályokat megtartva is lehet győzedelmeskedni. A mi győzelmes Krisztusunk soha nem téveszt meg minket, mindig őszintén és egyenesen beszél. Egyik feladatunk az, hogy erősödjünk meg az Úrban. A másik pedig, hogy vegyük fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassunk az ördög mesterkedéseinek.
A háború az ördög részéről elveszett, Jézus Krisztus győzött felette. A csaták azonban még tartanak, ám ezekben sem vagyunk egyedül, mert Jézus Krisztus velünk van, és olyan fegyverzettel lát el minket, amiket magunkra öltve megállhatunk, sőt ellenállhatunk és győzhetünk harcainkban.
Vincze András / Debrecen
