Világunk egyre inkább gyorsul, változik, már-már követhetetlen ütemben érik egymást a különböző trendek. Sokan sokféle módon ragadják meg a világ, és benne az ember lényegét, szerepét. Krízishelyzetek jönnek-mennek, háborúk hírei érnek el minket egyre közelebbről. Bárhová nézünk, politikai csatározások vesznek körül, és környezetünk védői is egyre vészjóslóbb hangot ütnek meg.
Változnak a körülményeink, változik a világ, és benne az ember is, én is. A változó rokoni viszonyok, kapcsolatok, szolgálati területek, munkahelyváltások, egészségi nehézségek között az ember néha megáll és megkérdezi magától: Ki vagyok és mi végre vagyok a világban?
Sokszor újra kell definiálnunk magunkat, de vajon ki vagy mi alapján határozzuk meg kik vagyunk?
Egyesek talán a karrierjükben vagy pénzükben mérik le, kik ők valójában, míg mások a kapcsolati tőkéjükre néznek. Valaki talán azt mondja: szülő vagyok, házastárs, barát. Hívő körökben sokszor az elvégzett szolgálat vagy szolgálati terület az, ami a kelleténél nagyobb súllyal esik a latba. Mindenki azt szeretné mutatni, hogy ő Valaki. Arra törekszünk, hogy jobbnak, ügyesebbnek, rátermettebbnek, „krisztusibbnak” lássuk – és láttassuk magunkat.
De mit mond erről a Biblia? Ki vagyok én Isten előtt?
Nem rég ünnepeltük a húsvétot, és újra megerősödhettünk abban, hogy „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse” (1Tim 1,15). Isten előtt nem az számít, mit értem el saját erőmből, még csak az sem, mi mindent teszek az „Ő ügyéért”. Egyedül az határozza meg az Isten előtti helyzetemet, hogy elfogadom-e Krisztus értem hozott áldozatát, és hálából neki szánom-e magamat testestől-lelkestől.
El tudom-e mondani változó körülményeim ellenére is, hogy nem a karrierem, az egészségem, a külsőm, a kapcsolataim a szolgálataim vagyok én, hanem egy egyszerű bűnös, de Krisztusban Isten megváltott gyermeke?
„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne!” (Kolossé 2,6)
