Ez a cikk a Biblia és Gyülekezet folyóiratunk 2017. áprilisi számában jelent meg. A teljes szám elolvasásához kattintson ide.
„Napjainkban talán még aktuálisabb a jelszó, mint amilyen a 16. században volt: vissza a teljes Bibliához!”
Köszöntöm a Kedves Olvasót!
Nemrégen jelent meg a könyvpiacon magyar nyelven is az a fiatalok körében népszerű, humoros kis könyv, amelynek címe ez: „Nyírd ki ezt a naplót – és alkoss valami újat!” A mintegy 110 oldalas interaktív könyv lényege, hogy annak tulajdonosa maga töltheti meg különleges tartalommal a könyv lapjait az abban található nem mindennapi utasítások alapján.
A könyv egyik lapja például üresen áll, ezzel a megjegyzéssel: „Állj ide! Töröld bele a lábadat, és ugrálj rajta!” Máshol csak ennyi áll: „Tűzd, ragaszd vagy tapasztd össze ezeket az oldalakat!” Megint másik oldalon ezt olvashatja a tulajdonos: „Tépd ki, és gyűrd össze!” Aztán egy újabb feladat következik: „Firkáld össze a borítót, a címoldalt, az utasításokat, a copyright oldalt! A kedvenc oldalaidra csinálj szamárfület!” A könyvben szereplő mintegy száz vicces ötletből, még egy álljon itt: „Próbáld meg ezt az oldalt eladni!”
Amikor egyik gyermekem kapott egy ilyen könyvet, beindult a fantáziálás arról, hogy mi is lesz ebből a könyvből. Megértettük, hogy a kiadó célja éppen az, hogy a „kreatív rongálások” által valami egyedi „könyvet” készítsen magának tulajdonosa, valami személyeset, rendkívülit, olyat, ami neki tetszik, ami új és mások által nem megismételhető.
Talán szakmai ártalom, hogy amikor ezt a mostani lapszámunkat kiadjuk, amelyben a Bibliával foglalkozunk, akkor ez jutott eszembe. Mi mindent lehet egy könyvvel tenni? Mi mindent lehet a Könyvek Könyvével is tenni?
A Reformáció 500 éves évfordulóját ünnepeljük, és folyóiratunk szerkesztősége úgy döntött, hogy ebben az évben
a 16. századi reformáció tanítását összefoglaló négy „sola”-t fogjuk sorra venni, kezdve a Szentírással.
A jubileumi év alkalmából az egyházi és társadalmi véleményformálók próbálják megfogalmazni, hogy mi is volt a Reformáció lényege. Összefoglalhatatlan az a sokféle vélemény-tétel, amely a reformáció mozgalmának lényegét próbálja megnevezi. Mégis az a benyomása a szemlélőnek, mintha a lényegről nem esne szó.
Mi, a Szentíráshoz való visszatérés kulcsfontosságú tényét járjuk körül a következő oldalakon, amely szerintünk mindenféle megújulás, így a 16. századi reformáció alapja is volt. A Heidelbergi Káté szerint Isten Igéje és Szentlelke által gyűjti egybe az övéit a világban. Az Ige által tartja meg őket a hitben, az által vezeti, tanítja őket. Vagyis a Szentírásnak az egyház léte szempontjából létfontosságú szerepe volt, van és lesz. Így minden időben, amikor az egyén, egy család, egy gyülekezet vagy a társadalom visszatér az Igéhez, megindul a reformáció. Ezt történt Luther, Kálvin és a többi reformátor életében is. Következetesen alárendelték magukat a Szentírásnak és ezzel magának Jézusnak, és így lettek a megújulás emberei.
A „Reformáció 500” elnevezésű programsorozat eddigi megemlékezésein kevéssé kapott hangsúlyt ez a tény.
A reformációnak hatalmas társadalmi, kulturális, gazdasági és egyéb hatása volt világunkra, amiről sokat hallunk, de tudnunk kell, hogy mindennek alapja a Szentírás újra felfedezése és annak komolyan vétele volt.
Sajnálatosan szemlélhetjük a Kálvinék óta eltelt évszázadokat, különösen is a múlt évszázadot, mert abban ugyan sokan magukat az ige teológusainak vallották az egyházakban, mégis – némelyek tudatlanságukban, mások tudatosan – azt tették a Bibliával, amit a bevezetőben említett könyvecske „kreatív rongálásnak” nevez. Voltak és sajnos ma is vannak tanítványai azoknak, akik átvitt értelemben a Bibliával kapcsolatban hallgattak ilyen ördögi destruktív sugallatokra: „Állj ide! Töröld bele a lábadat, és ugrálj rajta!”; „Tűzd, ragaszd vagy tapasztd össze ezeket az oldalakat!”; „Tépd ki, és gyűrd össze!”; „Firkáld össze a borítót, a címoldalt, az utasításokat, a copyright oldalt! A kedvenc oldalaidra csinálj szamárfület!”; „Próbáld meg ezt az oldalt eladni!”. Csodálkozunk-e azon, hogy hova jutott „keresztyén Európánk” és benne sajnos sok tekintetben magyarországi egyházaink vagy a keresztyén teológia? Isten őrizzen minket attól, hogy a Szentírás bármelyik szakaszával kapcsolatban is eszünkbe jussanak ilyen tervek. Nem lehetünk szelektív igeolvasók, akik bizonyos részeket kihagyunk, nagyvonalúan átugrunk, figyelmen kívül hagyunk, netán megtaposunk, mert nekünk így kényelmes vagy így tetszik!
Szövetségünk neve utal arra a hangsúlyra, ami mozgat minket ebben a közösségben: a Biblia, mint Isten tévedhetetlen szava. Napjainkban talán még aktuálisabb a jelszó, mint amilyen a 16. században volt: vissza a teljes Bibliához! Sola Scriptura, tota scriptura. Ebben kívánunk segítséget nyújtani a következő oldalakon, arra biztatva a kedves Olvasót, hogy imádkozzon egyházaink Bibliához való visszatalálásáért, annak következetesen való komolyan vételéért!
Kívánom az Olvasónak, hogy tanulmányaink olvasása nyomán kapjon kiolthatatlan kedvet a Szentírás még mélyebb tanulmányozásához, és az abban megszólaló Jézushoz való megalkuvás nélküli ragaszkodáshoz!
Sipos Ajtony Levente / Soltvadkert
