Nem mindennapi korban és körülmények között élünk. A társadalmi, a gazdasági és a politikai nyomás egyre több területét hatja át életünknek. A háború fenyegetése mindennapi valósággá vált. A helyzet Noé korát idézi, amikor minden „megtelt erőszakkal” (1Móz 6,11).
Mekkora és milyen szabadság marad ilyenkor a normális élet folytatására? Noé története egy különös szabadságot mutat be, a hűség egyik legtisztább formáját, amikor az Istenhez való hűség nyit az ember számára tág teret és szabadulást. „Noé igaz ember volt… Istennel járt.” (1Móz 6,9). Akkor, amikor mindenki más irányba haladt. Nincs közösségi megerősítés, nincs erkölcsi háttér. Csak a családja segíti. Noé mégis más utat választ, nem a többséghez való alkalmazkodást, hanem a választott irány megtartását.
Ez különösen a bárka építésében válik láthatóvá. A Szentírás megerősíti: „Noé mindent úgy tett, ahogyan Isten parancsolta neki.” (1Móz 6,22). Ez az egyszerű mondat valójában radikális. Noé sok-sok évtizeden át épít úgy, hogy még nem látja az ítéletet, amelyről Isten beszél. Valószínűleg sokak szemében értelmetlennek vagy nevetségesnek tűnik, amit tesz. Itt a szabadulást a láthatatlan Istennek való hosszú és kitartó engedelmesség jelenti. És ebben jelenik meg a szabadság mélyebb formája: nem azt teszi, ami észszerűnek tűnik, hanem azt, amit igaznak ismert fel. A bárka ezért több puszta eszköznél. Kívül káosz uralkodik, belül azonban megőrzés történik. Noé hűsége nemcsak személyes tartás, hanem életet hordozó valóság: megmarad a családja, és rajtuk keresztül újra kezdődik az emberiség. A Zsidókhoz írt levél így foglalja össze mindezt: „Hit által intetett meg Noé… és bárkát készített…” (Zsid 11,7).
Noé hűsége tehát abból a bizalomból fakadt, hogy Isten szava akkor is igaz, amikor még semmi sem látható belőle. Ezért Noé története azt mutatja meg, hogy a hűség nem a körülmények támogatásából születik, hanem abból a szabadságból, hogy az ember akkor is kitart az igaz mellett, amikor a körülmények teljesen ellene vannak.
„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” Zsolt 18,20
