Korunk emberét a naptárak, határidők és a kontroll kényszere uralja. Úgy érezzük, ha precízen megtervezzük a napunkat, urai vagyunk a sorsunknak. Ebben a feszített tempóban a legnagyobb ellenségünk a váratlan fordulat: egy betegség, egy munkahelyi krízis, közlekedési baleset vagy egy segítségre szoruló rokon, aki felborítja a tervezett menetrendünket.

Cirénei Simon is ezt élhette át azon a napon, amikor a „mezőről jött” hazafelé. Aznap talán pirkadatkor ment ki dolgozni, mert a nagy hőségben már nem akart a napon lenni, így hazafelé igyekezve talán az ünnepen, vagy a várt vendégeken járt az esze. Dehogy akart ő a történelem része lenni, csak haza akart jutni a családjához. Ám útja keresztezte a kivégzés menetét. Éppen csak bámészkodott egy kicsit és ment is volna tovább.

Peche volt, vagy élete nagy eseménye következett be? Akkor még nem tudta, amikor a római katonák kirángatták a bámészkodók közül. Nem kérdezték, hogy fáradt-e, ráér-e, mit keres ott, hanem arra kényszerítették, vegye át és vigye Jézus keresztjét.

Ez a nem várt esemény Simon számára fordulópont lett. Akkor még csak annyit látott benne, hogy egy ismeretlen elítélt véres keresztjét kellett cipelnie, ami nemcsak fizikai fájdalommal, hanem társadalmi és rituális megaláztatással is járt. Talán azt gondolta akkor, lenne ennél jobb dolga is. Talán hibáztatta magát, hogy miért is állt meg bámészkodni. Már csak ez hiányzott neki! Hogy keveredhetett ilyen szégyenbe? Nem így tervezte a napját. Az életét.

Az esemény azonban fordulópont lett életében, amire csak később jött rá. Ahogy mi is. Elsőre nem mindig ismerjük fel, hogy egy nem várt esemény hátterében maga Isten sorsfordító szeretete áll. Ráadásul Ő gyakran akkor állít kényszerpályára, amikor a legkevésbé vagyunk rá felkészülve.

Simon példája arra tanít, hogy amit mi bosszantó akadálynak vagy „pont rosszkor beütő bajnak” látunk, az valójában életünk legjobb eseményévé is minősülhet. Isten beavatkozása az, hogy ne csak nézelődők legyünk az életben, hanem részesei valami nálunk sokkal nagyobbnak.

Életünk legfontosabb dolgai ritkán szerepelnek a naptárunkban. De nem is az a fő kérdés, hogy mi mit tervezünk magunknak, hanem, hogy Isten mit tervez nekünk és velünk.

Mint tudjuk, cirénei Simon fiai, Alexandrosz és Rúfusz később a keresztyén közösség meghatározó tagjai lettek, az anthiókiai misszionáriusok. Az apa kényszerű pénteki túlórája és kényszermunkája, egy egész család jövőjét változtatta meg. Amikor legközelebb egy váratlan helyzet kényszerpályára tesz, gondolj Simonra és arra: neked is Istennel van dolgod!

Példabeszéde 16,9: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.”