„A vizsga sikeres, a kutya az ENGEDELMES cím viselésére jogosult” – kutyaiskolák engedelmességi vizsgájának zárómondata ez, amennyiben az állat és gazdája szabályszerűen teljesítették a vizsga feltételeit. Derűs látvány egy jól nevelt kutya, és ha nem is társsá, de segítővé szelídülhet az idomítás során.
Az engedelmességi tanfolyam emberi szintre emelve is létezik, és egy életen át tart, mégsem lehet egy lapon említeni a kutyaiskola működésével. A szófogadás stabil alapja a bizalom, amit egy kisgyermek is átélhet szülei felé, a diák a jó tanár felé, feleség a helyén lévő férje felé – s mindezek a kapcsolatok arra terelik az embert, hogy boldog örömmel engedelmeskedjen Teremtőjének és Megváltójának, akivel bizalmi kapcsolata lehet.
Hogy mit tett Isten bizalmunk megnyerése érdekében, azt ennek a néhány sornak keretein belül lehetetlenség lenne kibontani. A Szentírás teljes terjedelmében arról tudósít, hogy mindenható, bölcs, mélyen szerető Istenünk van.
A kérdésre: Kinek kell engedelmeskednem? – tudjuk tehát a választ. A következő és szorongató kérdés ez lehet: Hogyan engedelmeskedjek? Lelki előrehaladásunknak az Atya iránti bizalom és engedelmesség útján a következő három állomása lehet:
Kényszerből – Az istensejtő emberiség tagjaiként, élesített lelkiismeret tulajdonosaiként már gyerekkorunkban eljuthatunk odáig, hogy féljünk attól, akit még nem is ismerünk. Sejtjük, akárki is legyen ez az isten, nincs rendben a szénánk előtte. Az ő pozíciójában szigorúnak kell lenni, a mi pozíciónkban pedig szégyenkezőnek. Több évtizedig is toporoghatunk ebben az állapotban, amíg Isten Szentlelkével és Igéjével segítségünkre nem jön. Számomra sokat jelentett akkoriban a következő igevers: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!” (1Sám 15,22).
Értelemmel – Döntő fordulatot hozó csodás lehetőség, hogy Istent megismerhetjük. Akaratát, terveit, ígéreteit ízlelgetve bámulatosan gazdag jellem tárulkozik fel előttünk. A földi élet időtartama és agyunk-szívünk kapacitása csekély az ő teljes megismeréséhez, de nyomvonalat találunk ehhez az Igében. Amikor Isten magához von, és felébreszti érdeklődésünket, valósággal „kicsavarodunk önmagunkból”. Akaratával ismerkedve rádöbbenünk: Ez jó! Ez a helyes! Ezt akarom én is! És nekibuzdulunk. Ezzel kezdődik életünk lelki elsősegély-nyújtásokban gazdag időszaka. Isteni szándék – emberi erőből, aztán sűrű bocsánatkérések, ami mint megannyi sérülésre helyezett ragtapasz „ékesíti” az életünket. Csupán fél-ismereteink vannak az egészséges szófogadásról, bizalomra épülő engedelmességről, ezért Pál apostollal együtt sóhajtozunk: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem” (Rm 7,21).
Szívből – A hála időszaka ez, ami – hitem szerint – örökké tart Isten megtartó kegyelme folytán. A képességek változnak és formálódnak, erőnlétünk szeszélyes ingadozást mutat, terveinket sokszor nem tudjuk, olykor nem is igazán merészeljük elválasztani Isten akaratától. A fix pontot a szívből vágyott engedelmesség során ez az Ige adja: „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká” (Rm 5,19). Jézus engedelmessége tökéletes és teljes volt. Magunkénak vallhatjuk, nem kell, nem is szabad semmivel kiegészítenünk. Isten Jézus engedelmességét a mi számlánkra írja, a mi kényszeredett, erőlködő, ügyetlen, cinikus, megfáradt szolgálatunkat Jézus vállalja át, miközben gyógyítgat minket.
Friss levegő áradhat szét a programozó teremben, ahol terveinket szőjük és ütemezzük. Mivel üdvösségünk nem a saját erőfeszítésünkön (engedelmességünkön) múlik, szívünk teljes szeretetével és hálából fakadó engedelmességgel fordulhatunk felé. Szándékunk továbbra is az, hogy felismerjük és tegyük, amit Isten ránk bíz, de már nem a félelem lelkével látunk munkához. Mesterünk iránti bizalmunkat ő maga alapozta meg áldozatos szeretetével, a válaszként engedelmes élet nem marad gyümölcstelen. Kemény menet ugyan, holtpontokkal megtűzdelve, de ilyen áron erősödhet a lelki izomzatunk, hogy Isten többet bízhasson ránk.

„Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid 10,36).

Bálintné Gyöngyi / Pécel